Ígértük a Transformers-Revenge of the Fallen kritikáját és most itt is van. Megpróbáltam szavakba önteni azt a csalódást, amit éreztem a film láttán. Az első rész sem váltotta meg a világot, de ez egyenesen elhozta az Apokalipszist.

Nos...

Michael Jackson elhunyt ugyan, de örökségét ránk hagyta. Most nem is feltétlenül erről a filmről beszélek. Hanem a zenéről, a táncról, az üzenetről, amit közvetített az embereknek.
Kitörölhetetlenül beíródott a zenetörténelembe, és az emberek szívébe is.

A Moonwalker egy nagyon régi film, még 1988-ban készült. Nem is igazán nevezném filmnek. Nagyon elkülönülnek a részek benne, egyáltalán nem homogén.
A főszereplő természetesen Michael Jackson, a fő gonosz pedig Joe Pesci, de nagyon elnagyolt és persze van még három fiatal srác is.
Ezt a filmet senki nem a színészi teljesítményekért fogja megnézni és eddig sem azért nézték meg. Van némi dokumentum jellege is, hiszen az első húsz perc a Change-el kezdődik, és igazából az ő életének fontosabb állomásait mutatja be a Jackson Five-tól az igazi sztárrá válásig.

Ezt maga a story követi, miszerint Michael megmenti a világot egy gyerekeknek drogot eladó férfitól és hadseregétől. Baromi gyenge történet, egyébként Jacko írta, de a megjelenítés, a zene, a beleszőtt klippek, a táncok koreográfiái, a hangulat megemelik a színvonalát. Egy varázslatos zenés film a Moonwalker.
A cím egyébként Michael Jackson sajátos táncstílusára vonatkozik. 
Szóval a film nem igazán jó, kissé elkapkodott, de aki szereti e férfiú zenéjét, az megtalál benne mindent, amire csak vágyik. Egy élet történetét, zenét, egy gyermek vágyát és álmait, az üzenetet, amit életében közvetíteni akart.

A mai választás a Gyilkos tréfa című horror. Az eredeti cím, Amusement, ami egyébként szórakoztatást, mulattságot, élvezetet, időtöltést jelent.
Tehát a fordítóknak újabb ötös. E horror mozit egyébként állítólag kis hazánkban készítették, és bizonyos helyeknél valóban olyan érzésem volt, hogy igen ez Magyarország. Egyébként a stáblistát megnézve csupán a háttérmunkások 95%-a magyar, ám mégis azt mondom erre a filmre nem igazán lehetünk büszkék.
Trailer, ha jók az idegeid:

Folytatás, ha a trailer után még bírod…

Nagyon szeretem az ismeretterjesztő filmeket. Imádok ellazulni és csak nézni azokat a gyönyörű képeket, amelyek fémjelzik az efféle alkotásokat. Picit csalódás volt számomra az Otthonunk című dokumentumfilm, mert azt hittem, hogy csak a természetről fog szólni, a Föld bolygó még épen maradt csodálatos látványvilágáról. Ehelyett az ember okozta károk játszották a főszerepet, elmesélve a múltat, kitérve a jelenre és felvázolva egy jövőképet, ami nem túl rózsás. Maga a film érdekes volt, tele meghökkentő tényekkel. Lenyűgöző képeket láthattunk az egész történet alatt, érdemes volt megnézni, nem bántam meg azt a másfél órát, amit rá szántam. Csak tényleg túl sokat foglalkoztak a negatív dolgokkal, amivel nincs is semmi baj, csupán azt gondoltam, hogy ez más lesz. Szívesebben gyönyörködtem volna pusztán a természet szépségén, a lenyűgöző látképeken a világ minden tájáról. Azt hiszem legközelebb bepróbálom az Earth című filmet, kíváncsi vagyok ott mit kapok majd.

Összességében egy érdekes ismeretterjesztő az Otthonunk, azonban óva intem azokat, akik unják már, hogy a csapból is a globális felmelegedés, üvegházhatás és hasonló nyalánkságok folynak.