Az alább is látható kép alapján azt hihetnénk, egy aranyos vígjátékkal van dolgunk.
Ez nem így van, ugyan alkalmaztak humoros elemeket, de azokat is áthatja az egész filmre jellemző szomorkás hangulat. Ritka az ilyen jó mozi, ami ilyen érzékenységgel keverte a komédia és a tragédia elemeit.

Keserédes realitás pite…

Bevallom, nagyon nehéz dolgom van, hogy érdemben be tudjak számolni nektek erről a filmről, mert már nagyon régen láttam, de úgy gondolom, hogy nem maradhat ki a Stephen King hétvégéből, azonban a szűkös határidők nem engedik meg, hogy megnézzem újra. Ezért csupán a megkopott emlékeimre tudok támaszkodni.

2002-es alkotásról van szó, amely nagy hatást gyakorolt rám. Nem vagyok túl nagy könyvolvasó, egyetlen King művet sem olvastam még, éppen ezért sosem tudom a filmet összehasonlítani írott testvérkéjével, ami valahol jó és valahol rossz is. Tény, hogy objektívebben tudom értékelni a látottakat, mert nem befolyásolnak egyéb tényezők.

Dr. Joyce Reardon - akit Nancy Travis játszik – megszállott kutató, akinek felkelti az érdeklődését egy ódon épület. A Rose Red kastély tele van furcsaságokkal, a benne lakozó paranormális aktivitás hatalmas mértékű. Joyce összeszed egy csapatot, akik egytől egyig különleges képességekkel rendelkeznek. Sok pénzt fizet nekik azért, ha ott töltenek egyetlen éjszakát. Hőseink kapva kapnak is az alkalmon, gondolják mi baj történhet ilyen rövidke idő alatt. Különös események sora veszi kezdetét, mindenki érzi a kastély erejét. A főszereplők sorra tűnnek el és halnak meg, ahogy Rose Red lassan ébredezik.
Később fény derül Joyce valódi motivációjára, amely baljósabb képet fest az egész kiruccanásról.

Tetszik az ötlet, jó a történet és a kivitelezés. A film lendülete magával ragadja a nézőt. Aki szereti a borzongást, a misztikumot, annak bátran merem ajánlani ezt a filmet esti szórakozásra. Ja és ha már itt tartunk, nézzétek meg az Ellen Rimbauer naplóját is.

Mindenképp pozitív csalódásnak minősítem a G.I. Joe – Rise of Cobra című akció mozit.

Nem vártam különösebb lelkesedéssel a filmet, pedig réges-régen nagy hódolója voltam a rajzfilmnek. Az, hogy mennyire hű a két kategória egymáshoz, már más kérdés, amit nem szeretnék bolygatni. Ahogy lenni szokott, rengeteg akció, izgalom, nagyszerű jelenetek, fantasztikus képi megoldások, kevés történettel párosulva. Mondjuk úgy, hogy nem rágtam le az összes körmöm a fordulatoktól, igaz nem is ezért győzött meg a film. Szeretem ha pörögnek az események, jó ha tetszetős a látvány, ha magával ragadó a hangulat. Ezek pedig mind mind megtalálhatók itt, nem is csoda, hogy világszerte népszerűek lett Joe barátaink. Elvileg már le is szerződtették a bagázst a folytatásra, de ez megint más tészta.

Gondoltam írok valamicskét a történetről, de nem nagyon megy, mert nem ez játszotta a központi szerepet. Vannak ezek a G.I. Joe névre keresztelt fenegyerekek, akik egy különleges egység tagjai, persze ahogy lenni szokott hivatalosan nem is léteznek és mindenféle pöpec eszközöket és kütyüket használhatnak. „Ahol mindenki más kudarcot vall, ők nem.” Ezeknek a derék embereknek pedig rendesen meg kell dolgozniuk azért a kevéske pénzért, amit havonta a bankszámlájukra szoktak utalni a fejesek az adófizetők kereseteiből, mert jönnek csúnya (tényleg csúnya) és gonosz bácsik, akik le akarják rombolni a világot, megszerezni a teljhatalmat.

Változatos helyszíneken harcolgatnak egymás ellen. Vannak központibb figurák és nemeziseik az ellentáborban, akik megküzdenek a film végi epikus csatában. A jó fiúk nyernek, a gonoszok megbűnhődnek (vagy meghalnak), de a sztori legvége sejteti, hogy itt bizony Isten sem menthet meg bennünket a folytatástól.

Látvány, látvány látvány, akció akció hátán, a párizsi jelenetek kimagaslóan jók, poénok, őrült rossz fiúk. Akiknek felkeltettem az érdeklődésüket, ne sajnálják azt a pár forintot egy mozijegyre.

Give me what I want and I'll go away.

Már elég régen volt szerencsém ehhez a filmhez, kicsit megkoptak az emlékeim, de nem gond, írok róla nektek. Még anno az AXN-en láttam egy remek előzetest. Csak néztem, néztem, baromira megfogott és nem is tudtam mi lehet az. Amikor kiderült, hogy erről a moziról van szó, rögtön be is szereztem és meg is néztem. Elöljáróban annyit, hogy baromi hosszú és nekem túlságosan vontatott. Csak harmadik nekifutásra sikerült végignéznem, a negyedénél, felénél mindig elaludtam. Ezért is van az, hogy az elejére jobban emlékszek, mint a végére. Pedig a történet kifogástalan, a megvalósítás is jó, csak éppen túl hosszú. Itt is olyan érzésem van, mint a Watchmen kapcsán. Elmesélhették volna jóval rövidebben, kevesebb mellébeszéléssel. Bár ez is relatív, mert nem azt mondom, hogy az unalmasabb részek borzasztó rosszak és oda nem illőek lettek volna, csak én soknak éreztem.

Beszéljük a történetről is.
Egy amerikai kisváros éppen a közeljövő legnagyobb hóviharára készül, ami hamarosan el is éri őket. Nem is sejtik, hogy a fehér fellegekkel együtt maga a gonosz is ellátogat hozzájuk. Egy titokzatos ember kezdi el megnyirbálni a város lakót. Az uraság Andre Linoge névre hallgat, aki olyan mint maga az ördög. Természetfeletti képességekkel rendelkezik, nagyon erős és szinte legyőzhetetlen. Többször hangoztatja, hogy „Adjátok meg, amit akarok és elmegyek!”
A vihar alatt sokan meghalnak, mivel nem akar senki engedni Linoge követelésének, pedig azt sem tudják mi az amire ennyire vágyik. Amikor már nem tudnak harcolni ellene, a városka lakói belátják, hogy engedniük kell a követelésnek. Ekkor felszínre kerül az emberek valódi jelleme, meghozzák a döntést, a gonosz megkapja amit akar még ha ez hatalmas áldozattal is jár. A vihar elül, Linoge pedig ígéretéhez hűen elhagyja a megpróbáltatások színhelyét.

Mit mondhatnék még erről a filmről. Nézzétek meg a trailert és ha kedvet kaptok hozzá, akkor üljetek le elé arra a pár órára. Persze jó adag kávé kötelező hozzá.