Elég sok film kritikáját írtam meg az utóbbi hónapokban, most mégis bajban vagyok. Nem könnyű a Schindler listájáról írni. Nem igazán lehet szavakba foglalni azt az érzést, ami a film nézése közben magával ragadja az embert. A történelem egyik legsötétebb korszakát mutatja be Steven Spielberg a Schindler listájában. Nyilván a film témája miatt is torokszorító érzéssel nézi végig az ember a filmet, de attól is libabőrös lesz az ember, hogy a film igaz történeten alapul...

Én azt gondolom, hogy kétség nem fér ahhoz, hogy Spielberg egész munkássága nyomot hagy majd a filmtörténetben, de a Schindler listájával azt hiszem feltette a koronát a munkásságára. 1993-ban rendezte meg a filmet, mellyel 7 Oscar díjat (köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját) nyert, de további rangos díjakat is elnyert a Schindler listája.

Tovább...

                                         
Örök vitatéma a filmrajongók, de még az egyszeri átlag mozi nézők között is a folytatás. Az emberek többsége azt állítja, hogy egy folytatás alapvetően csak rosszabb lehet, mert egy már befejezett történetet nehéz újból felmelegíteni és azt új ötletekkel megtölteni, hogy ne az eredeti produkció halvány klónjáról legyen szó. Emellett szerepet játszik az a tény is, hogy a folytatások többsége valóban csak azért készül el, hogy a producerek és a nagy hollywoodi pénzemberek szépen bezsebeljék a maguk kis lóvéját egy valóban hatalmas sikert arató második vagy esetleg harmadik (és sokadik) része után. Ezzel szemben viszont az a gazdaságilag kimutatott tény áll, hogy már évek óta a folytatásfilmek, a már emlegetett második és harmadik részek zsebelik be a legtöbb pénzt a kasszáknak. Az viszont tény és való, hogy a folytatások nagy százalékára igazak a fenti állítások. A másik vitás kérdés pedig az, hogy létezhet-e olyan eset amikor egy újabb rész képes felülmúlni az eredeti művet. Erre a témára egy párbeszédet lehet felhozni ami a Sikoly 2-ben (jé megint egy második rész, micsoda véletlen) hangzott el. Itt a srácok a Filmművészeti egyik kurzusán pontosan erről beszélnek és igen jó példákat hoznak fel olyan folytatásokra amik jobban sikerültek, mint az alapfilm. És ebben a párbeszédben elhangzik a Keresztapa 2 címe is, amivel én egyet is értek.

Teszek önnek egy visszautasíthatatlan ajánlatot...

Sokan sokféle filmet kedvelünk. Valaki csak a krimiket szereti, vannak akik a romantikus filmekért rajonganak. De abban szerintem minden filmeket kedvelő egyetért, hogy Quentin Tarantino jó néhány évre, talán örökre beírta magát a filmkészítés „krónikájába”. Neve egyfajta a garanciát jelent a filmes szakmában. A Ponyvaregényt is ő jegyzi. Így tehát a rajongóknak kötelező darab! De mindenkinek csak ajánlani tudom.

Tovább

Az IMDB top 10 hétvége következő versenyzője a nagyon előkelő 5. helyen áll a kiválóbbnál kiválóbb filmek csarnokában. Régi nagy klasszikus, amely Olaszországban látta meg a napvilágot még 1966-ban. Már nem ma volt, ugye? Mindez semmit sem befolyásol, hiszen örök értékű mozi készült Sergio Leone rendezésében. Az azóta már jobblétre szenderült western műfaj egyik kiemelkedő képviselője. Még a mai kor gyermekének is kiváló szórakozást nyújt.

Tovább...

<!-- INPUT,TEXTAREA,SELECT,.FCK__Anchor,.FCK__PageBreak,.FCK__InputHidden { behavior: url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/behaviors/disablehandl...) ; }TABLE { behavior: url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/behaviors/showtablebor...) ; } --><!-- html{min-height:100%}table.FCK__ShowTableBorders,table.FCK__ShowTableBorders td,table.FCK__ShowTableBorders th{border:#d3d3d3 1px solid}form{border:1px dotted #F00;padding:2px}.FCK__Flash{border:#a9a9a9 1px solid;background-position:center center;background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/fck_flashlogo.gif);background-repeat:no-repeat;width:80px;height:80px}.FCK__UnknownObject{border:#a9a9a9 1px solid;background-position:center center;background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/fck_plugin.gif);background-repeat:no-repeat;width:80px;height:80px}.FCK__Anchor{border:1px dotted #00F;background-position:center center;background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/fck_anchor.gif);background-repeat:no-repeat;width:16px;height:15px;vertical-align:middle}.FCK__AnchorC{border:1px dotted #00F;background-position:1px center;background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/fck_anchor.gif);background-repeat:no-repeat;padding-left:18px}a[name]{border:1px dotted #00F;background-position:0 center;background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/fck_anchor.gif);background-repeat:no-repeat;padding-left:18px}.FCK__PageBreak{background-position:center center;background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/fck_pagebreak.gif);background-repeat:no-repeat;clear:both;display:block;float:none;width:100%;border-top:#999 1px dotted;border-bottom:#999 1px dotted;border-right:0;border-left:0;height:5px}.FCK__InputHidden{width:19px;height:18px;background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/fck_hiddenfield...);background-repeat:no-repeat;vertical-align:text-bottom;background-position:center center}.FCK__ShowBlocks p,.FCK__ShowBlocks div,.FCK__ShowBlocks pre,.FCK__ShowBlocks address,.FCK__ShowBlocks blockquote,.FCK__ShowBlocks h1,.FCK__ShowBlocks h2,.FCK__ShowBlocks h3,.FCK__ShowBlocks h4,.FCK__ShowBlocks h5,.FCK__ShowBlocks h6{background-repeat:no-repeat;border:1px dotted gray;padding-top:8px;padding-left:8px}.FCK__ShowBlocks p{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_p.png)}.FCK__ShowBlocks div{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_div.png)}.FCK__ShowBlocks pre{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_pre.png)}.FCK__ShowBlocks address{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_address.png)}.FCK__ShowBlocks blockquote{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_blockquot...)}.FCK__ShowBlocks h1{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_h1.png)}.FCK__ShowBlocks h2{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_h2.png)}.FCK__ShowBlocks h3{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_h3.png)}.FCK__ShowBlocks h4{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_h4.png)}.FCK__ShowBlocks h5{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_h5.png)}.FCK__ShowBlocks h6{background-image:url(http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/css/images/block_h6.png)} -->

                                     
Az iMDb Top 10 hétvégének azért is örülök, mert így szó eshet egy filmről amit a világon mindenkinek illene ismernie és azóta is viszonyítási alap a filmművészetben. Egy filmről ami elkészülte óta hatalmas hírnevet, elképesztően jó kritikai visszhangot és nagy rajongótábort szerzett magának, sőt egy ideig még jól megérdemelt trónját is elfoglalta a világ legjobb filmjeként (kritikailag és szavazós filmes portálok szerint is). Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy itt és most szabályos dicshimnusz és zsolozsmázás következik, bár az tény, hogy a filmjek filmjéről csak így lehet nyilatkozni.

A második rész azzal ért véget, hogy Miss Bennetből Mrs. Collins lett. Miután Amandát Mrs. Bennet tulajdonképpen kidobta a házból, a lány (Mr. Bennet tanácsára és támogatásával) elutazik Jane után Rosingsba, hogy kibéküljön vele. És ki tartózkodik ekkor Rosingsban? Mármint Lady Catherine-en (Lindsay Duncan) kívül. Hát persze, hogy a Darcy féle társaság!

tovább>>

Bár a címből ez nem derül ki, de a Lost in Austen egy négy részes Büszkeség és balítélet feldolgozás. A legfőbb szereplője Amanda Price (Jemima Rooper), aki túl sokaknak nem lehet ismerős, talán azért, mert nincs is benne a regénybe. Ő ugyanis a jelen kor Londonjában él, és "csak" úgy kapcsolódik a B&B-hez, hogy hatalmas rajongó. Aztán egy nap Elizabeth Bennet (Gemma Arterton) megjelenik a fürdőszobájában...

tovább>>

Sandra Bullock-nak az a szerencséje, hogy szeretem annyira, hogy ezt a ballépését elnézzem neki.Ez a fertelmes vígjáték, ugyanis egy nagy ballépés.
Tudom, hogy mindig a sablonosdival jövök, de ebben a moziban is csak úgy hemzsegnek, emellé egy idétlen történet párosul, aminek a főszereplője egy szintén idétlen karakter, akit nagyon nehezemre esne megkedvelni.
Vígjátéknak oltári gyenge, a romantikus faktor pedig elakad az ovis szerelmek és a ma szokásos limonádék szintjén.

Jajj, jajj…