Örök vitatéma a filmrajongók, de még az egyszeri átlag mozi nézők között is a folytatás. Az emberek többsége azt állítja, hogy egy folytatás alapvetően csak rosszabb lehet, mert egy már befejezett történetet nehéz újból felmelegíteni és azt új ötletekkel megtölteni, hogy ne az eredeti produkció halvány klónjáról legyen szó. Emellett szerepet játszik az a tény is, hogy a folytatások többsége valóban csak azért készül el, hogy a producerek és a nagy hollywoodi pénzemberek szépen bezsebeljék a maguk kis lóvéját egy valóban hatalmas sikert arató második vagy esetleg harmadik (és sokadik) része után. Ezzel szemben viszont az a gazdaságilag kimutatott tény áll, hogy már évek óta a folytatásfilmek, a már emlegetett második és harmadik részek zsebelik be a legtöbb pénzt a kasszáknak. Az viszont tény és való, hogy a folytatások nagy százalékára igazak a fenti állítások. A másik vitás kérdés pedig az, hogy létezhet-e olyan eset amikor egy újabb rész képes felülmúlni az eredeti művet. Erre a témára egy párbeszédet lehet felhozni ami a Sikoly 2-ben (jé megint egy második rész, micsoda véletlen) hangzott el. Itt a srácok a Filmművészeti egyik kurzusán pontosan erről beszélnek és igen jó példákat hoznak fel olyan folytatásokra amik jobban sikerültek, mint az alapfilm. És ebben a párbeszédben elhangzik a Keresztapa 2 címe is, amivel én egyet is értek.

Teszek önnek egy visszautasíthatatlan ajánlatot...