Őszintén szólva nem sok esélyt látok arra, hogy ez a komédia egy évadnál többet megélhessen.
Az első rész kevés igazán jó poénnal szolgált, mi több inkább középszerűnek nevezném a kezdést.
Allen egy tehetséges komikus, de az ő személye nem elég, arról nem is beszélve, hogy a webkamerás monológjától eltekintve nem is igazán villogott.

Az alaphelyzet alapján, a „csaknem” egyetlen férfi a háznál hazatér családjához, ahol a nemek aránya egyértelműen a nők felé tolódott el.
A Baxter család egyetlen ivarérett, maszkulin tagja, Mike (Tim Allen) egy természetjáró, régimódi, amolyan cserkésztípusú fazon, aki a hagyományos férfi modell megtestesítője.
Katalógusok készítésével foglalkozik, ám főnöke (Hector Elizondo) nem engedi újabb útra, hanem az internetes terjeszkedés útjának egyengetését bízza rá. Az ily módon röghöz kötött világjáró, kénytelen szembesülni azzal, hogy elidegenedett gyermekeitől, nem tudja hogyan kezelje a helyzetet, amibe került. Vagyis, miként boldoguljon a hétköznapokban, amikor három lányának kell tanáccsal szolgálnia, segítséget nyújtania olyan témákban és helyzetekben, melyek tőle abszolút idegenek.

Felesége, Vanessa (Nancy Travis) munkája miatt a férjére hagyja a háztartást és a lányok nevelésének nagyját is. Önmagában ez e helyzet számtalan tréfával szolgálhatna, a pilot esetében ez még sincs így.
Nem élvezhetetlen, ahogy Allen csetlik-botlik a számára szokatlan események közepette, miközben igyekszik a lányok kedvére tenni és helytállni, mint apa és férfi.

A három lány a tökéletes sablon amerikai családot idézik:
Van a „lányos, nyafka lány”, Mandy (Molly Ephraim), a „fiús, szókimondó lány”, Eve (Kaitlyn Dever) az „egyedül álló, ifjú anyuka”, Kristin (Alexandra Krosney), akinek apuci még egy randit is leszervez Kyle (Cristoph Sanders) személyében, aki a munkahelyén dolgozó srác, és nem kell zseninek lenni hozzá, hogy meglássuk, ők ketten bizony össze fognak jönni. Ha nem, megeszem a klaviatúrámat… :D

A pilot szórakoztató volt, nem volt rossz, de nem ébreszt kíváncsiságot maga iránt, az ember nem várja a következő epizódot. Azért az esély megadható a szériának, – én is megadom – hiszen ebből még sok értékelhető dolgot ki lehet hozni, elvégre a helyzet nem mindennapi poénforrás lehet.
Ez esetben is elmondható:
Nagyon nem mindegy hogyan nyúlnak a folytatáshoz egy ennyire „hétköznapi” első epizód után.