Volt itt nekünk Crowley, Castiel és Kevin is, akik mind hozzátették a saját kis részüket a nagy egészhez. Mondhatni kétfelé szakadt a banda és két teljesen különböző történetet meséltek el nekünk, amelyek párhuzamosan zajlottak.

Nem tisztünk ítéletet mondani, hogy melyik sztori volt a jobb, nekem mindkettő egyformán tetszett, voltaképpen mindkettő egyformán fontos is volt.

Dean és Cass ügyes kis nyomozásba kezdett. Egy angyalt igyekeztek elkapni, aki módszeresen ritkította a rosszkedvű polgárokat. Az érdekessége ennek a szekciónak az volt, ahogy bemutatták Castiel útkeresését itt, a Földön. A készítők hozták a karakterhez illő humort, amit Dean mindig remekül egészít ki. Kettejük játéka mindig hoz egy biztos szintet.

A másik oldalon Sam és Kevin beleásták magukat az angyal tábla lefordításába. Mondanom se kell, hogy emberpróbáló feladat elé néztek. Lehetőség és problémaforrás is volt egyben, hogy Crowley beszéli azt az ősi nyelvet, ami a fiúknak kell. Jött hát az egyezkedés a mindig pörgő nyelvű démonnal.

Deanék ügye voltaképpen arra volt jó, hogy felnyissa Castiel szemét. Akármennyire is el akar futni a problémák elől, egy idő után mindez csak keserűséget szül benne. Ő nem arra hivatott, hogy ember legyen, ő mindig is több volt ennél. Még akkor is, ha a múlt miatt most még fél is eléggé.

Samék sztorija a végére jóval érdekesebb irányt vett. Valószínűleg Crowley ezentúl jóval segítőkészebb lesz.

Összességében egy korrekt és fontos részt láthattunk remek vendégszereplőkkel. Nem volt egy nagy sztori, nem voltak eposzi jelenetek, de végig szinten tartotta az érdeklődésemet.