Érdekesnek gondolom a készítő szavait, miszerint ő maga sem tudja, hogy miért ilyen népszerű az alkotása. A sikerhez sok együtthatónak kell egyszerre megjelennie. Nem csak érdekes, fordulatos és lebilincselő történetet kell írni, hanem olyan emberekkel kell mindezt átadni, akik nem csak eljátsszák az egészet, hanem szívvel lélekkel dolgoznak, együtt lélegeznek a sorozattal.

Ez utóbbit hiányoltam én sokáig. Nem volt meg a főszereplők közötti kémia, nem működtek úgy együtt, ahogy elvártam volna.

A mostani részben minden klappolt, de ez nem varázsütés eredménye, ez fejlődés. Az utóbbi néhány hétben látszott, hogy valami beindul.

Az az érdekes, hogy nem is közvetlenül a főszállal foglalkoztak, nem kaptunk világmegmentő jelentőséggel bíró részt, de mégis érdekes volt minden egyes perce. A két főszereplőn kívül ki lehet emelni a rendőrfőnök – Jenny kettőst, akik szintén szépen mutatnak együtt.

Az erre a hétre létrehozott növény-gyökér-szörnyeteg elég korrekten festett, a maszkmesterek jó munkát végeztek.

A zseblámpás jeleneteknél láttam egy-két olyan húzást, amit kissé gagyinak véltem, egyébként rendeben volt minden.

Ha ezt a színvonalat képes tartani a sorozat, akkor nagyon jó irányba lendülhet a mondanivaló. Egyébként sem jellemző, hogy fantasztikus és szörnyű részek váltogatnák egymást, nagyjából egy adott színvonalat mindig kapunk.