Ott hagytuk abba, hogy Olivia elkezdett emlékezni. Kissé degenerált gondolatmenet, hogy senkinek eszébe nem jut az, hogy netalán azért jönnek elő a soha nem látott képsorok a nyomozónő agyában mert Peter marhára nincs párhuzamos idősíkban. Pedig elég valószínű, hogy ez a helyzet, ami egyáltalán nem baj.

Olyannyira visszatér Olivia meg sem történt múltja, hogy nem csak foszlányokra emlékszik vissza, hanem mindenre. Peter elég szkeptikus, próbál értelmet találni az eseményekben. Walter pedig ferde szemmel néz „fiára” azt gondolván, hogy valahogy ő csinálja az egészet.

Az aktuális esetén kissé felrázza hőseinket, eltereli gondolataikat a központi problémáról. Adott egy fiatal férfi, aki hangokat hall. Téveszmésnek titulálják, életét elmegyógyintézetben tengeti. Ám kiderül, hogy a hangok mégsem a képzelet szüleményei. Nagyon is valódiak. A tudomány határait feszegetve vázolják előttünk a lehetséges magyarázatokat.

Az érdekesség a háttérben megbújó főszál. Peter rájön, hogy egész biztos nem ő maga pumpálja Olivia agyába a fals emlékképeket, hiszen a szőkeség olyan dolgokat is megoszt vele, amiről Peter soha nem is tudott.

Walter mindent megtesz a rejtély megoldása érdekében. Nyomozgatása egyenesen Nina Sharphoz vezet, akiről mi nézők tudjuk jól, hogy nyakig benne van. Az epizód vége mégis meglepetésként éri a nézőt. Oliviát valaki elrabolja, ráadásul az igazi Nina Sharp mellé helyezi. Na, ebből mi lesz még?

Összességében egy meglepően kellemes epizódot kaptunk ismét. Az aktuális ügy kevésbé ért célt, de a főszál tovább pörgetése élményszámba ment.