A nagysikerű és kultikus Ördögűző, kevésbé sikeres paródia filmje ez még 1990-ből. Nielsennek egyáltalán nem ez a legjobb mozija, mi több a gyengébbek közé sorolható. A stílus változatlan, csak a poénok gyengék, nem sikerült kiaknázni az Ördögűző adta remek lehetőségeket.

„Szabadíts meg a gonosztól…”

A Bob Logan által írt és rendezett mozi története rémesen egyszerű, és ezzel nincs is gond, a baj az, hogy kevés az igazán erőteljes poén, a java erőtlen és lapos, egy-egy félmosolynál többet nem is igen képesek előidézni. E filmben Nielsen nem is kap olyan sok időt a vásznon, döntő többségében csupán narrál – bár kommentárja nem csupán a hangjában merül ki, láthatjuk is.

Szerepe szerint Jebedaiah Mayii atyát alakítja, aki egy exorcista és éppen az egyetemen meséli el egy különös szertartása történetét.
Még régen kiűzte a Sátán szellemét egy fiatal kislányból.
Azóta visszavonultan él, elzárkózva minden egyházi tevékenységtől. Ám Nancy-ből családanya és feleség vált, emellett ismét megszállta az Ördög. Egy fiatal és tapasztalatlan pap siet a segítségére, Luke atya személyében, de hamarosan kiderül a számára, hogy egyedül nem birkózhat meg a torzarcú, hányógéppel. Felkeresi Jebedaiah atyát, hogy a segítségét kérje. Az idős pap eleinte elzárkózik a támogatástól, de aztán rá kell jönnie, hogy ez egyes egyedül az ő ügye. És a Sátáné.
Megkezdik hát az egymás elleni harcot, melyben változatos – és helyenként poénos - eszközökkel élnek. A nagy fináléra az Ernest és Fanny keresztény – gyógyító – kókler show-jának keretében kerül sor, élő egyenes adásban. Ez egyébként az egyik érdekessége a filmnek.

Elsősorban ez egy vígjáték lenne… mégis számos jelenetben mutatkozik meg finomabb-komolyabb kritika és gúny. Főként a televíziózás és az egyház témakörében.
Nancy-t eleve a Tv-n keresztül keríti hatalmába az Ördög, továbbá a Sátán rávilágít arra is, hogy a Varázsdobozon keresztül mennyi emberhez lehet eljuttatni az üzeneteket, legyenek azok bármilyenek.
Remek metafora ez egyébként, ami abban a jelenetben a leghatásosabb, melyben az átváltozott Nancy direkt módon a kamerába – azon keresztül a néző szemébe – néz és az embernek az lesz az érzése:
Te, ez hozzám beszél…

Az egyház és a Tv kritikájára számos példát vonultat fel a mozi és talán ez az, ami a kárára is válik, hiszen féloldalas lett ezáltal. Furán mutat az összkép, hogy egy vígjátékba (pláne, hogy az még elég gyenge is) ilyen üzeneteket rejtettek.
Ez főleg azért szomorú, mert az Ördögűző remek paródia témát szolgáltat, de ez a film mégsem tudott élni a lehetőséggel. Persze akad pár jobb geg, de összességében mégis erőltetettek a viccek, a helyzetek sem rendeltettek alá a poénoknak, egy-két kivételtől eltekintve.
Túl laposak a poénok, pedig már önmagában humoros, hogy Nancy szerepére az eredeti film első két részében megszállt Regan-t alakító Linda Blair-t kérték fel. És egyébként az ő alakítása rendben is van, mint ahogy a színészek játékában nem találhatunk kivetni valót.
A film mégis gyenge, mint vígjáték nem állja meg igazán a helyét.