November 28.-án, a világ talán legnagyobb nevettetője hunyt el.
Leslie Nielsen rengeteg embernek szerzett – és fog is még – felhőtlen nevetéssel telt pillanatokat. Az ő életműve egyértelműen páratlan.
Ebből emelném ki e 96-os filmjét, mely remekül példázza a mozik stílusát melyekben szerepelt, a karaktereket, melyeket alakított élete során.
Ez az alkotás is ízig-vérig humoros, üresjárat mentes, miközben megcsodálhatjuk a valaha élt egyik legnagyobb komikust.

„Minoli és Russo, sok jéggel, keverve, nem felrázva, citrommal, hideg pohárban, nem fagyosban és hozzá két kacskaringós szívószálat.”

A Drágám, add az életed! Nielsen tipikus filmjei közé tartozik. Általában az ilyen Csupasz Pisztoly-stílusú alkotásokban szerepelt, legalábbis ezekben nyújtotta legjobb teljesítményeit. Ahogy az lenni szokott, ahogy az neki mindig is jól állt, most is egy esetlen, ügyetlenkedő, bohókás figurát játszik, aki szakmájában a legjobb és döglenek utána a nők.
Ez esetben Dick Dögleszről van szó, a WC 00-ás ügynökről, aki az Amerikai Egyesült Államok elit kéme. Egy balsikeres akció után, melyben felrobbantotta ősellenségét, Rancor tábornokot (Andy Griffith) és elvesztette a szeretett nőt, visszavonult. Ám 15 év múltán kiderül, hogy Rancor nem halt meg és foglyul ejtette egykori szerelme lányát, Barbarát. A nőt egy rakétán akarja kilőni, mellyel a világot fenyegeti, mellyel a világuralmat kívánja megszerezni.
Ezt azonban Döglesz nem hagyja annyiban. Az egykori ügynök a tábornok után veti magát, miközben a múltja kísérti (az elnök, és Victoria halála :D). A harcban segítségére van a tündéri akcentussal beszélő ügynöknő, Veroniqua (Nicollette Sheridan) is, akivel ahogy annak lennie kell, össze is melegednek. Változatos kémfelszerelésekkel felfegyverezve indulnak a világ megmentésére.
Míg céljukat elérik számtalan kalandban lesz részük.
Többek között üldözések, kézitusák, ellenséges ügynökök, lövöldözés nehezíti dolgukat.

Természetesen maga a történet nem nagy durranás, hiszen számos filmet vesz alapul, kiparodizálva azokat. Végső soron ez adja az egész lényegét, hogy fognak egy csomó klisét és azt a nagyban eltúlozva a humor forrásává teszik őket. Egyszerű recept, de bejön.
Olyan mozikhoz nyúltak, mint a Féktelenül, az E.T., a Jurassic Park, az Apácashow, Rambo, vagy a Reszkessetek betörők!, a Ponyvaregény és a James Bond-filmek.
Jobbnál jobbak a jelenetek, a poénok is elég ütősek – Nielsennek már a dublőrei is kacagtatóak, ahogy mindenfélét csinálnak abban a hófehér parókában. :D
De ha ehhez hozzávesszük a kiváló verbál-poénokat, a helyzet komikumokat (könyörgöm Ray Charles a buszsofőr!!! :D), a vicces szójátékokat, a kacagtató szövegkönyvet – „… a zsolozsmámat varrogattam…” :D – akkor egy nagyon szórakoztató kis mozi körvonalazódik.
Kétségtelen, hogy beleszaladhatunk pár erőltetett poén-próbálkozásba, de ennek a stílusnak ez a sajátossága. De legalább nem olyan egysíkúak, mint a mai hasonló paródia mozik…
És annyit szidtam már a fordítókat, a magyar szinkronért felelős szakembereket, most azonban meg kell dicsérni őket, hiszen jól visszaadták a film humortartalmát, helyenként kifejezetten fantáziadús a szinkron.
El kell ismerni, hogy nem ez Leslie Nielsen legjobb filmje, de az biztos, hogy nagyon szórakoztató darab, amire időről-időre visszatérhet az ember és még akkor is remekül fog rajta szórakozni.
Nielsen alá remek mellékszereplők „adták a lovat”, mint például John Ales (Kabul), vagy a Főkém, az Igazgató, a Rejtőzés Mestere (:D) – Charles Durning.
Végül is egy remek vígjátékról van szó, ami jó kis kémparódia, hiszen még a főcím dal is egy Bond bohózat, melyet Weird Al Yankovic prezentál: