A Sleepy Hollow az idei sorozatos évad egyik kellemes meglepetése. Az előző rész nekem nagyon tetszett, meg volt benne minden ami csak kellhet. A folytatás is sok jóval kecsegtetett és nem kellett csalódnom. Van még néhány apróság, ami hiányzik a sorozatból, de mégis biztos pontnak számít a szériák tengerében a maga egyenletességével, fejlődésével.

Azt hiszem, komoly elmaradást pótlok ezzel a post-tal. J.J. Abrams produceri segítségével és J. H. Wyman (akinek a Fringe is köszönhető) új, nagyszabású sci-fi szériával gazdagodott az amerikai tévés kínálat. Az előzetesek jónak tűntek, de bevallom tartottam tőle, hogy mi lesz ebből az egészből.
Aztán végre került egy kis idő és megnéztem a pilotot.
Majd gyorsan a folytatást és annak a folytatását...

Kezd burjánzani bennem egy olyan érzés, hogy az írók maguk sem tudják, hogy merre tart az évad. Voltak már biztató jelek, de még mindig nem kaptak célt a Winchester fiúk. Jó és rossz részek váltogatják egymást, de túl nagy koncepció egyikben sem bújik meg. Ezen a héten egy teljesen hétköznapi Supernatural epizód került terítékre, amely szépen illik a sorozat világába, de emlékezni nem nagyon fogunk rá.

A rezsicsökkentés újabb állomásaként ismételten kaptunk egy olyan részt, ahol nélkülöznünk kell kedvenc karaktereinket. Az események döntő többsége egy másik tábor színvonalas életét mutatta be annak hatalmi harcaival és hátba szúrásaival. A harapdálók ismét csak organikus díszletként szolgáltak az emberi gyarlóság meséjében, ahol mindössze egyetlen dolog számít, a túlélés.