Nem tudom ki hogy van vele, de egyre jobb a Heroes. Ez a rész teljesen rendben volt, még Claire sztoriját is el tudtam viselni, persze ehhez kellett a többi szereplő.

Újra izgultam, hogy most mi következik, újra elkapott a rész lendülete. Gyorsan vége lett és milyen kár, hogy várni kell januárig a folytatással.

Itt is az évad felénél tartunk, a színvonal emelkedése pedig érezhető az utóbbi hetekben. Kezdenek összeérni a szálak, kirajzolódik a kép, hogy merre tovább.

Folytatom...

Szükségünk van a Hősökre. Nem hagyhatjuk, hogy ez a sorozat is elvesszen a mocsárban. Annyi kiaknázatlan lehetőség rejlik benne. Az írók fenekestül felforgattak mindent erre a fejezetre, amivel mi nézők jártunk a legjobban.

Nem indult túl pozitívan számomra az évad, de mégis sínre került.

Muszáj kiemelnem, hogy valószínűleg most láttuk utoljára Nathan-t, vagyis Adrian Pasdar-t a sorozatban. Az utolsó képsorait rendkívül jól eltalálták. Huh, borsódzott a hátam, szép és megható pillanat volt. Ehhez kellettek a színészek is, de eddig nem volt jellemző a szériára, hogy ügyesen oldotta volna meg a drámai helyzeteket. Ez viszont minden elismerést megérdemel.

Megvolt a „nagy” Sylar vs. Peter összecsapás csak nem úgy, hogy azt a fanatikusok várnák. Bár a megoldás ötletesnek bizonyult, nekem tetszett, hogy képességek nélkül, ökölharccal térítették egymást jobb belátásra. A költségvetésből erre futotta, de legalább futotta valamire.

Nagyon előrekanyarodtam a történetben, de nézzük inkább az elejétől.

Akik jelen voltak: Peter, Nathan/Sylar, Noah, Claire, a Sullivan vándorcirkusz népes tábora.

Lényegében 3 szálon futott a történet.
Claire és a vándorcirkusz. Az iránytűt követve, szőke hősnőnk megtalálta a Sullivan karnevált. Samuel fogadta kitörő lelkesedéssel. Mindent megmutatott a jövevényeknek, a körülményeket úgy formálta, hogy az lenyűgözze a sérthetetlen lányt. A közösség mint egy család, Claire pedig az eltévedt bárány, aki haza talált. Ahogy megszokhattuk minden tökéletesen úgy alakult, hogy azt Sam bácsi eltervezte. Úgy tűnik Miss Benett már közéjük tartozik.

Ha már itt tartunk, megemlítenék egy apró érdekességet. Feltűnt a színen Doyle (a bábos fickó). Hogy is van ez? Lehet, hogy én vagyok a hülye, de őt Sylar megskalpolta és elvette a képességét. Akkor hogy van életben? Azt hittem majd megmagyarázzák valami alakváltós fedősztorival, de semmi. Az írók szúrták volna el vagy én emlékszel rosszul?

Noah sztorija átlagos volt, szinte semmitmondó. Nem is foglalkoztak túl sokat az ő személyével. Ő és szőke „szerelme” próbálták elővarázsolni Claire-t, de nem jártak sikerrel. Ellenben rájuk tört egy érdekes képességű alak, akit Samuel küldött egy Primatech feliratú dobozért. Gyanítom, hogy apuci némi CIA-s segítséggel beazonosítja lánya mobiljának helyét és saját kezébe veszi az irányítást. Mindezt talán a következő részben.

A harmadik szál volt a legjobb és legmeghatóbb. Nem csoda, hiszen helyet kapott Nathan/Sylar és Peter. A botrányosan sikerült vacsora után Peti elhatározta, hogy megkeresi bátyját és eltünteti Sylar-t a testből. Magához vette a haiti képességét és elindult vadászni. Gabriel hamar ráakadt, de nem várt meglepetéssel találkozott. Pete az új ereje jóvoltából blokkolni tudta Sylar képességeit és komoly pofonok váltották egymást. Végül Nathan visszatért, de csak egy rövid időre. A sorozatbéli szereplésének egy tető, nagy zuhanás és megható pillanatok vetettek véget. Szép és megható jelenet volt, engem teljesen magával ragadott.

Összességében egy kiváló epizódot láthattunk, így már nyugodt szívvel vonulhatnak pihenőre a Hősök, megtették amit kell.