Heroes 4x05 - Hysterical Blindness

Úgy tűnik nincs ma valami szerencsés napom. Ez sem tetszett igazán. Langyi volt de nagyon.

Így 5 rész elteltével nyilvánvaló, hogy nagyon behúzták a készítők a kéziféket. Megint erőltették azoknak a szereplőknek az előtérbe hozását, akiket ki nem állhatok. Csak sajnos az a szomorú helyzet, hogy nem csak én vagyok így vele.

Lessük meg ki bújik ki a földből a tovább mögött...

Ha nem haragszotok, akkor követem a már szokásosnak mondható szisztémát, hogy leírom kivel mit történt ebben a részben külön-külön, mert akármennyire is szeretnénk, a történetszálak csak hellyel-közzel kapcsolódnak össze vagy érintik egymást.

Gabriel „Sylar” Gray. A legjobbat vesézem ki először. Nem meglepő módon ismét Sylar vitt némi színt a szürke hétköznapokba. Ugyebár a legutóbbi részben épp mászott ki a földből, ahová még Nathan-ként bedobta egy bérgyilkos. Nem rossz mutatvány. Elmehetne vele a cirkuszba. Pont a cirkuszba? Hiszen már ott is van. Erről kicsit később.
Szegény Gabriel-t elkapta egy rendőr bácsi, mert elég ziláltan battyogott az út szélén késő éjjel. Rövidesen kiderült, hogy nem emlékszik semmire. Érdekes fordulat, amolyan átmeneti állapot, hiszen jelen helyzetben sem Sylar, sem Nathan. Egy doktornő próbálkozott segíteni felszínre hozni a régi emlékeket, de nem járt sikerrel. A nyomozók rájöttek, hogy ő Gabriel Gray, és letartóztatták az anyja megölésének vádjával. Volt egy kis rendőrök vs. Sylar incidens, ahol elsült 1-2 rejtett képesség is. „Hősünk” menekülni kezdett, majd megtalálták, rálőttek és akkor Samuel és varázslatos karneválja eljött érte.

lair. Kellett ez a kiscsaj megint. Főleg, hogy ostoba és felesleges a sztorija, még akkor is, ha belecsavartak az alkotók ebbe egy jó nagyot. Beindult a leszbikus szál, ami mondhatom alapköve minden képregényszerű szuperhős sorozatnak. Ment a huzavona, elcsattant egy csók, csupa nyál és...Clair. Tényleg nagyon idegesítő.
Kiderült útközben, hogy az egyik fősulis lány Samuel beépített láthatatlan embere, aki felelős a szőkeség első lakótársának haláláért. A „vásári komédiás” Samuel nagyon rákattant Clair-re. Majd megbánja. Vagy mi bánjuk meg. Én már bánom.

Peter és Emma. Ez is elég nagy hülyeség volt, ráadásul unalmas és felesleges. Ismét szerepelt Emma, aki látja a hangokat. Ha még ez nem lenne elég a boldogsághoz, akkor most kapaszkodjatok meg: Peter véletlen átvette az erejét (kac-kac), amikor megérintette, innentől kezdve Petrelli uraság is látja a hangokat. Mesés. Vajon miért erőltetik ezt a baromságot ennyire? Talán, mert olcsó és „látványos” effektek? Mindenesetre ez számomra örök rejtély marad. Voltak olyan jelenetek, ahol a sírógörcs kerülgetett, annyira szánalmasak voltak.

Összességében azt mondom, hogy nagyon kevés volt az üdvösséghez. Az irány még lehet jó, csak váltani kéne egy (vagy több) sebességi fokozatot.

0

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről