Ha az előző három epizódot nevezhetjük gyengébb intenzitásúnak, akkor a hetedik, nyolcadik és a kilencedik az évad – de talán a sorozat legkeményebb eseményeit hozta. Akadt feszültség rendesen így a vég felé közeledve, hiszen már adása került az évadzáró is.
Nem semmi ez a sorozat, nagyon jól keverik a kártyákat a készítők – bár jó hozott anyagból dolgozni is jó lehet. A széria minden idők legkiválóbbjai közé került, máris. És még hol van a vége, hiszen a Tél is csak közelít.
Haladnak az események, de éppen ideje, hogy leessen az első hó…

Felemás érzések dúlnak bennem a sorozattal kapcsolatban. Egyfelől még mindig a kedvencem és határtalanul jól szórakozom rajta, időről időre azonban be-becsúsztak olyan igazán gyenge epizódok, kifogytak a szériából az igazán kreatív, nagy ötletek, mint amilyenek a 3. évadban voltak és az új párkapcsolatos irányvonal sem igazán TBBT-s már. Változóban a széria. Egyedül ez biztos.

A megszokott módon, megkésve, érkezik a rövid összefoglalóm a Trónok harcáról, ami rendületlenül és fordulatokkal tűzdelve zajlik. A sorozat érezhetően halad, a maga csendesen csordogáló módján, de kezdenek kibontakozni a történések, beindultak az események és egy némely karakternél különös jellemfejlődés figyelhető meg. A jelenlegi egyik legjobb sorozat a palettán, továbbra is nagyon szórakoztató és minőségi.

Az utolsó előtti rész egy kicsit összekuszálta a szálakat, kaptunk itt sok mindent, amiket valószínűleg nem fognak lezárni a fináléban, inkább tovább boncolgatják a következő évadban. Ahogy az várható volt a nagyobb nevek ismét feltűntek, de mégis a Winchesterek maradtak a húzóemberek. Ha agyalni akarna az ember jó néhány dologba bele lehetne kötni, de én inkább próbálom élvezni a showt.