A negatív hangnem után azért hadd mondjam el, hogy a sorozat az egyik legnagyobb siker Amerikában. Itthon sem szeretik kevesen és az új irányvonal, melyről régebben is többször szóltam, nem vészes, inkább csak a széria és a karakterek fejlődését, változását jelenti.
Így van ez rendjén, csak hogy a nézők ritkán szeretik a változásokat.
Erre kiváló példa, amikor a srácok ismét átmentek „kockába”, amire egyre ritkábban volt példa.
Azért a Comic-Con-os rész jól sikerült, ahogy a karácsonyi D&D szerepjátékozás sem volt kutya…
Ezek az epizódok azért visszacsempésztek valamit a régi idők íz világából.

A szereplők csak nem mindegyike párkapcsolatba kezdett, tavaly esküvőt is tartottunk, – azt hiszem jövőre esedékes a következő is – mindenki halad valahová és ezt a készítők végső soron jól kezelték.
A poénok is remekül sikerültek. Raj is megtalálta a magának való lányt, ám ennek a kapcsolatnak végső (?) megoldása nem biztos, hogy szerencsés.
Ahogy maga az évadzáró sem volt igazán erőteljes, sőt inkább gyengének nevezném. Akkor is, ha nem akármilyen események történtek.
A Raj életébe lépő Lucy (Kate Micucci) karaktere jó ötlet, de talán nem gondolták át kellőképpen a figurát és valószínűleg nem a megfelelő színésznőt találták meg a szerepre.
Egyáltalán nem vált be annyira, mint Amy és Mayim Bialik. Kevés benne a jellegzetesség, nem eredeti. Ha a szezonzárásban végleg eltűntetik, az a sztori szempontjából visszatetsző, de mindenek felett helyes lépés, hiszen a sorozat kiveti magából a karaktert, mint a szervezet az idegen testet.

Bernie és Howard élete is erőteljesen terelődik a gyerekevállalás kérdésköre felé, szóval azt hiszem, érik a terhesség is. Én szinte látom magam előtt Sheldont, amint a csecsemőt a kezében tartja és benyög valami blazírtat. Ugyanígy Penny és Leonard kapcsolata is egyenesen halad valami végkifejlet felé, elvégre a lány már kimondta, hogy „szeretlek” szóval ebből feltehetően jegygyűrű lesz, talán jövőre.
Kihegyeztek poénokat, sőt epizódokat arra is, hogy Amy és Sheldon kapcsolata milyen irányt vesz, de az ő köztük lévő furcsa kötelék olyan poénforrás, amit nem hiszem, hogy módosítani kellene.

Azonban elég sajnálatos, hogy Kripke-n kívül senkit nem hoztak vissza a szériába, amikor Wheaton feltűnt, az sem volt valami erős (ha feltűnt egyáltalán, most még ebben sem vagyok biztos).
Leginkább mégis az zavar, hogy Stuartot felvették a csapatba, aztán elhanyagolták. Nem kezelik jól a figuráját, pedig ha jobban odafigyelnének rá, meghálálná azt, sok jó lehetőség akad Stuartban és megformálójában, Sussmanben.

Ami viszont régen jellemző volt, hogy Sheldon középpontba került, ez mára nem jellemző, mindenki csaknem egyenrangúvá vált. A lányoknak is megalakították a maguk kis bandáját, ahogy a fiúknak is meg volt éveken át.

A széria még mindig nagyon jól teljesít, az idén Simon Helberg alakította a legnagyobbat, főleg az évad elején. Amit az asztronautás epizódokban produkált, azt nevezik a komikusi hivatás csúcsának.
Egyszerűen remek az ipse, bár nem sokkal maradt el tőle Nayar sem, aki Raj-ból kezdte el kihozni a maximumot, annak ellenére, hogy elég mostohán kezelik a karakterét.

Én továbbra is nagyon várom a következő évadot, bár már egy ideje nem olyan széria, mint amilyennek megszerettem, de azért tudok valamelyest azonosulni az újdonságokkal. Ezt megkönnyíti, hogy a poénok általában nagyon ülnek, remekel e szempontból a sorozat. Jók a színészek, ennyi idő alatt nagyon magukévá tudták tenni a szerepüket és az írók is többször írnak a jobb ceruzájukkal, mint fordítva.
Az pedig, hogy egy 24 részes évadba be-bekerül egy pár gyengébb felvonás, hát egye fene!
Jöhet a hetedik szezon újabb poénrengeteggel, remélhetőleg meglepetésekkel, új és régi karakterekkel, a megszokott színvonalon és akkor nem lesz gond. Arról nem beszélve, hogy az egyszer már eljátszott „Leonard elmegy pár hónapra” játékot még egyszer eljátsszák, – nem túl fantázia dús -  ám ezúttal nem tudom, hogy mit lehet ebből kihozni. Pár hónap múlva megtudjuk.
Addig is… türelem!