Kezdjük mindjárt egy szolgálati közleménnyel. A csatorna látva a nézettségi adatokat úgy döntött, hogy máris berendeli a széria második évadát, 12-13 epizódot. Ez mindenképp jó hír a rajongók számára. Amilyen gyorsan szoktak jönni a kaszák, olyan gyorsan jött ez a berendelés. A minőség egyébként ugyanolyan, mint eddig. Kérdés, hogy ez jó vagy rossz dolog?

Amíg a papás mamás elbukott nálam, (Mom és a Dads) addig a rendőrösdi elég jól áll. Ez a sorozat – na, nem katartikusan szórakozató – eléggé el van találva.
Jók a karakterek, a poénok is jól vannak ráépítve a kevésbé fontos vezetőszálakra. Az a jó benne, hogy nem követeli meg az ember figyelmét, de képes szórakoztatni. Samberg hülyül, Braugher fapofával asszisztál, Crews őrjöng és a többiek is hozzáteszik azt a keveset, ami még ehhez kell.
Ennek eredményeként egy új és jó komédiát köszönthetünk a köreinkben.

Pontosabban már a múlthéten kezdett a 17. évad, de akkor még nem szándékoztam írni erről az eseményről. Ritkán jelennek meg a South Parkkal foglalkozó cikkek a Sorozatportálon. Szerintem csak én nézem a szerkesztők közül, de amit az elmúlt években tapasztaltam arra a legfinomabb jelző az, hogy nem tetszett. Túlságosan undorító és öncélú lett az egész. Mondhatni megfáradt az alkotás ilyen sok idő alatt. Az új évad viszont...

Egy széria esetében a harmadik részig már nagyjából tisztázódik a néző fejében, hogy továbbra is figyelemmel akarja-e követni, érdekli-e egyáltalán ez az egész. A Sleepy Hollow egy korrekt iparosmunka. Nem túl jó, de nem is elég rossz. Maradjunk annyiban, hogy aki nagyon kukacoskodó és szereti nagyítóval nézni a sorozatokat az inkább ne próbálkozzon ezzel. Aki viszont át tud siklani a néhol lyukacsos és logikátlan történéseken és hagyja, hogy magával ragadja a hangulat, annak bátran ajánlom.