Jobb későn, mint soha alapon megpróbálkozunk egy újabb sorozat bemutatásával, ami nem más, mint a Dollhouse.

A széria elérhető már Magyarországon is szinkronizált változatban. A sorozatok rajongói azonban már valószínűleg jóval hamarabb lecsaptak rá, hiszen már a 2. évadot tapossa a tengerentúlon.

Úgy hírlik nem is lesz belőle több. Kár érte.

A Dollhouse nagyjából egyidős a Fringe-el. Annak ellenére, hogy hatalmas hype övezte a széria világra (képernyőre) jövetelét, nem volt olyan jó a nézettsége, mint várták, ezért rövidesen kiderült, hogy a csatorna nem tervez vele hosszabb távon.

Mindezek ellenére merem ajánlani, hogy kipróbálják azok, akik eddig nem ismerték, mert a nagyot dobbantó sorozatokból amúgy is hiány van. A Dollhouse kétségtelenül egyedire sikeredett.

Itt részletezem...

Azt már bizonyára nagyon jól tudjátok, mivel gyakran hangsúlyoztam, én nem szeretem a sorozatokat. Ez úgy általánosságban igaz is, de azért persze akadnak kivételek, ilyen volt a nem is annyira régi szép időkben a Carnivále. Rögtön megfogott ez a minimalista látványvilág, a misztikus, a homályos érthetetlensége. A karakterek különös, groteszk mivolta.
Szóval nagyon atmoszférikus.
Akkor itt az ideje, hogy elmerüljünk ebben a varázslatos világban, egy bizarr vándorcirkusz világában.

Between Good and Bad.

Hatalmas marketing munka áll ezen új sorozat háta mögött. Az ABC kitett magáért, sikeresen belesajtolták az emberekbe, hogy „neked kell ez a sorozat!”

Persze ez még nem minden, hiszen, ha nem azt kapja a kedves néző, amit vár, akkor nem fog leülni az évad további részeire. A nézettsége nagyon jóra sikerült, a vállveregetést biztos megkapták érte.

Hogy őszinte legyek, én jóval többet vártam. Csalódottan álltam fel, lehetett volna jobb is. Az eredeti sorozatot nem ismerem, csak néhány (spoileres) képet láttam a nagy elődből, de semmi extra. Csak ugyebár a promo anyagok hatására kialakul az emberben egy kép, egy elvárás, amit a pilottal szemben támaszt.

Összehasonlításképpen az ABC másik remek újoncával, a FlashForward-dal, a V (visitors) csalódást keltett.

Térjünk rá a történetre...

Elkezdődött a harmadik Stargate sorozat, amelynek fel kell nőnie az elődök által felállított szinthez, hogy életben tudjon maradni. Kiváló döntés volt dupla évadkezdő epizóddal nyitni.

Számomra az Atlantis volt a tuti, de az SGU is szép kezdőlökést adott ahhoz, hogy elkezdjem várni a következő részt. Ez a sorozat kicsit más itt-ott, valahogy komolyabbnak hatott. El tudom hinni, hogy a főszereplők nagy része katona, akik talán elesnek majd a harcmezőn. Bár igaz, hogy ellenséggel nem találkoztunk, de feltételezhetően ez nem marad így.

Kezdésnek kaptunk a nyakunkba egy rakat új szereplőt, akikkel meg kell még barátkozunk. A megszokottaktól eltérő helyszín és a sok-sok apróság, ami hűen tükrözi, hogy Csillagkapu filmet nézünk. Talán képes feltámasztani a pislákoló mítoszt. Az elejében 2 szálon futott a történet, ugráltak térben és időben. Párhuzamosan mesélték el a csillagkapu beindítása előtti és utáni cselekményt. Ez nem volt mindig túl izgalmas, de kellett ahhoz, hogy nagyjából megismerhessük a kulcsfontosságú szereplőket.

Láthattunk nagy visszatérőket az előző szériákból. Ez szinte várható volt és elmaradhatatlan. Gondoljunk csak az Atlantis nyitányára. Ezen szereplők mindegyike törzsgyökeres része volt az első Stargate sorozatnak.

A történetről a tovább mögött...