Üdv mindenkinek! A nevem Tévésámán, a Filmrajongó blogról „jöttem” és mostantól ezt a csapatot erősítem kollégámmal, Mozsárágyúval együtt. Bemutatkozásul egy, a saját oldalamon soha meg nem jelent írást tennék közzé, amely a Resident Evil-filmeket hasonlítja össze, elemzi őket. Vágjunk is bele!

A videójáték-ipart nagyrészt Amerikával azonosítják az emberek, pedig ha távolabbra nézünk, mint a World of Warcraft, a Doom 3 vagy a Half-Life, akkor a távol-keleti játékok közt találunk olyan remekeket, mint a már több mint tíz részes Final Fantasy, a Soul Calibur-széria vagy a Biohazard.

A Biohazard, amit Resident Evilként is ismernek.

1996-ban jelent meg az első rész, ami máris óriási siker volt a gyártó Capcom számára. Teljesen egyedi és összetéveszthetetlen stílusú túlélő-horrorról van szó, ahol nem csak agyatlanul kell lövöldözni, hanem különböző tárgyakat lehet egymással kombinálni és fejtörőket kell megoldani. Sőt, mi több, a szemünk előtt minden esetben kibontakozódik egy jól átgondolt, izgalmas és borzongató sztori – ideális alap egy félelmetes filmhez!

Ha pedig a zombis mozit említem, a legtöbb embernek most kapásból talán a legújabb élőholtas állatkodás, a Zombieland ugrik be, de a szélesebb látókörűek előtt George A. Romero neve rémlik fel. A tipikus élőholt megteremtése tulajdonképpen az ő érdeme. Az 1968-as nagyszerű film, Az élőholtak éjszakája hozta létre a mindenki által ismert ronda, rothadó, járó hullákat, akik emberhúsra éhezve támadnak rá minden élőre. Romero az eltelt 40 év alatt még rengeteg „living deades” alkotást csinált, mindig nagy sikert aratva. Nála szintén nem agyatlan öldökléshullámról van szó, hanem a zombi motívum mögé elrejtett kemény társadalomkritikákról, pl. a kirekesztés és a fogyasztói társadalom pellengérre állításáról.

Paul W. S. Anderson pedig gondolt egyet és a már egyébként is zombikkal telt Resident Evil-játéközönt filmre vitte – kicsit Romero nyomában haladva, de az alapanyaghoz hűen. A szponzorálásról pedig két európai filmcég  gondoskodott és nem a hollywoodi álomgyár adta a pénzt.

Andersonnak már volt tapasztalata a videójátékok mozivászonra álmodásával, mert ő rendezte az 1995-ös Mortal Kombatet is. Ahhoz viszonyítva viszont mindenképpen nagy dobás volt a 7 évvel későbbi A Kaptár.

Szeretnék mindenkit óva inteni az alábbi filmtől, melyet muszáj volt a 'szar film' kategóriába sorolnom. Jómagam nem láttam a filmet, - csak a trailerig jutottam, de az elég is volt -. Elhatároztam, hogy soha, de soha nem fogok olyan filmről kritikát írni, amit nem néztem meg elejétől a stáblistáig. De most az egyszer kivételt kellett tennem.



Mengele nyomdokaiban...

Nagyok voltak az elvárásaim ezzel a filmmel kapcsolatban, hiszen az utóbbi időben nem nagyon találkoztam értékelhető alkotással a likantróp témában.
A főbb szereplők is bizakodásra adhattak okot (Benicio Del Toro, Anthony Hopkins, Hugo Weaving), ám mindennek ellenére egy eléggé üres alkotás került ki a készítők keze alól, pedig idejük volt nagyot alkotni, hiszen évekkel ezelőtt kezdtek munkához.
Sajnálatos, pedig annyira ígéretesnek tűnt…

Mégis…