Az alábbi filmben megtörtént esetet dolgoznak fel, még pedig egy 2005-ben lejátszódott rémisztő eseménysorozatot. Ez aligha hihető a plakátra pillantva, mégis így van. Az alkotás Bryan Bertino első munkája, ő írta és rendezte is.
Szóval mindenért őt lehet hibáztatni, vagy dicsérni. Bár az utóbbit kevésbé…

Idióták vicces maszkban.

Mr. Bertino úgy gondolta, hogy felkarolja ezt a valós történetet és ír egy forgatókönyvet. Ennél tovább is merészkedett, hiszen rendezett egy kisköltségvetésű filmet is irományából. Engem nagyon meglepett, hogy ez a film milyen sikeres volt Amerikában. Körülbelül a készítési költség ötszörösét hozta vissza a mozikban. Ez azért meglepő, mert a film nem túl jó.
Elég sablonos, mérsékelten ijesztő, a gonosz alakok inkább nevetségesek, mint rémisztőek, alig pár apróság akad, amit a film javára lehet írni.

És mégis… készül a második rész!
Tehát folytatás is lesz!
De kérdem én, ezt hogy kívánják kivitelezni?
A történet nem olyan, amiből értékelhető vagy egyáltalán értelmes folytatás készíthető.
Ezeken túllépve nézzük az unalomig emlegetett story-t. Ami elég unalmas.
Tehát 2005-ben járunk, amikor is egy pár,
/Liv Tyler és Scott Speedman/ akik magánéleti gondokkal küszködnek, egy nyaralóba igyekeznek egy jó barát lagzija után. Az életük nem éppen nyugalmas, hiszen válság közelben vergődik a kapcsolatuk. Nem könnyen, de meglelik a hangulatos, elszigetelt házikót és elkezdenek berendezkedni, miközben időről időre egymás torkának ugranak, veszekednek, élezik az egyébként sem kifejezetten tompa helyzetet. Balul sül el egy lánykérés is.
 Ekkor még ők sem sejtik, hogy sokkal keményebb pillanatok várnak rájuk…
A helyzet feszült, már éppen „békülni” kezdenének, amikor kopogás zavarja meg őket. Egy furcsa lány az, aki Tamarát keresi. Ezzel nem igazán tudnak mit kezdeni – a néző sem, mert a továbbiakban semmi jelentősége.

A férfi el is megy asszonykájának cigarettát szerezni. A kint bóklászó idegenek csak erre vártak és komolyan ijesztgetni kezdik az egyedül maradt nőt. Kopognak, verik az ajtót, játszanak az idegeivel. Egészen addig, amíg a férfi vissza nem tér. Onnantól kezdve már mindkettejükkel szórakoznak, a fejükön idétlen maszkokat, illetve zsákot hordó retardáltak.
Ez már tényleg röhejes!
Talán más körülmények között rémisztőek lennének ezek a maszkok, de ebben a filmben valahogy pont az ellentétes hatást váltották ki. Nem mondom, ha engem szórakoztatnának ilyen figurák az éjszaka közepén, valószínűleg én sem kímélném a nadrágomat.
De ez egy így, ebben a formában rém nevetséges!
A két bent ragadt főszereplő próbálkozik a szabadulással, de nem járnak túl sok sikerrel.
Az gyorsan nyilvánvalóvá válik a néző számára, hogy a csúnya rossz maszkos rosszfiúk (akik többségében lányok) csak játszanak az áldozataikkal. Ennél fogva a filmben elég kevés az izgalom és a lényeges esemény. Javarészt a félelmet és a feszültséget szeretnék érzékeltetni, hogy milyen is lehetett ez az eset a valóságban. Nehezemre esne megmondani, hogy mi miatt nem sikerült ezt véghezvinni.

A film vontatott, túl sok idő megy el azzal, hogy nem történik semmi. A színészek végső soron - Tyler és Speedman – egészen jók, ám a három gyilkos egyszerűen szánalmas. Hozzáteszem, nem sokat tehetnek, hisz maszkot hordanak, de a film 8(!) színészéből ők a legszánalmasabbak.
Amennyiben ez megtörtént eset, akkor nehezemre esik elképzelni a folytatást. Hacsak a rendező fel nem kereste a gyilkosokat, hogy ugyan nyírjanak már még ki egy pár csóringert.
Lehetőleg az ő forgatókönyve szerint…
A filmmel és rendezéssel alapvetően nincsen gond. Abszolút nem nézhetetlen, annak ellenére, hogy kevés pénzt fordítottak rá, meglepően jól használták ki a szűkös lehetőségeket.
Például a nyaralót, ami gyakorlatilag az egyetlen helyszín az egész alkotásban.
Ám túl sok a megszokott horror technikai klisé. Semmi újdonságot nem nyújtott, hanem felvonultatott egy rakás unalomig ismert ijesztgetős módszert.
Ami manapság már egy ásítást is alig képes kicsikarni az emberből.