filmkritika
Vaskabátok
A-fraid, 2009, július 29 - 11:55A cím fordítása korántsem zseniális, bár szódával elmegy. Ezzel szemben a film maga, remek. Egy tipikus angol vígjáték, tipikus angol környezetben, de nem mindennapi történettel.
Amikor megállt a Föld/ Az lehet, de nem ettől a filmtől!
A-fraid, 2009, július 26 - 10:39Az egyik kedvencem Keanu Reeves, de ezt a filmet ő sem tudta feljavítani, mellesleg ő sem vitte túlzásba a színészetet. E sci-fi egy 1951-ben készült korábbi mozi remake-je. Valószínűleg az jobb volt, mint ez…
Any Given Sunday/ Minden héten háború van!
A-fraid, 2009, július 24 - 15:58A pénz nem minden! Az egyetlen lényeges dolog!
Akár ez is lehetne a profi sport névjegyére írva. Az eredetileg Any Given Sunday címmel futó sportdráma ezt a világot mutatja be. Mindent megtalál benne az ember, amire csak számíthat egy sportfilmmel kapcsolatban. Ez a mozi azonban valamivel még több is.
Tehát ne egy Csontdarálókra számítsatok!
Arany iránytű/ Csak mutatóba!
A-fraid, 2009, július 23 - 16:17Nem törtem össze magam, hogy valaha is megnézhessem ezt a filmet, annak ellenére, hogy szeretem a fantasy-t, mostanában mégis úgy esett, hogy láttam.
És ha már láttam, akkor miért ne maradjon annak nyoma is.
Bár a film nem hagyott túl mélyet…
Tim Burton: Az Álmosvölgy legendája
wouhn, 2009, július 19 - 15:44
Washington Irving művéből Tim Burton készített filmet 1999-ben. Azt hiszem mindenki hallott már a fejnélküli lovas legendájáról, mely szerint egy pokolból kiszabadult fejetlen halálhozó addig öli az embereket, amíg a saját kobakját meg nem találja. Jelen esetben is ezzel a problémával néznek szembe hőseink. A legtöbb helyen horrorként emlegetik ezt a filmet, magam is beleírtam a címkébe ezt a jelzőt, annak ellenére, hogy egyes jeleneteknél nem vehető komolyan. Inkább tipikus Tim Burton mozinak mondanám. Ez az érzés leginkább akkor hatott át, amikor Katrina szép, elegáns ruhájában, szőke hosszú hajával guggolt az elégett, romos ház kormos kandallója előtt. Olyan, mintha egy megerőszakolt Grimm mesét követnénk nyomon. A karakterek is elég tipikusak: a sziklaszilárd jellemű főszereplő, a gyönyörű és fiatal lány, a kövér, csúnya, parókás földesurak, a kikosarazott szívtipró, a velejéig romlott gyilkos, a gonosz mostoha, stb. Első megtekintés után még én magam is horror filmnek tartottam, a negyedik után már inkább egy sötét hangulatú „népmesének”. A szereplők teszik a dolgukat, azt kapja tőlük az ember, amit elvár, kivételt képez ez alól Ichabod Crane, akit Johnny Depp kelt életre. Az ő személyisége kicsit összetettebb, kicsit elgondolkodtatóbb. Rendőr nyomozó, aki rosszul van a hullák és egyéb fincsi dolgok látványától, mégis csinálja rendületlenül. Betegesen retteg a pókoktól, ezen kívül ő a „man of science” a tudomány embere, aki nem hisz a természetfeletti létezésében, szerinte mindennek van oka és okozata, amelyek mindig hús-vér eredetű lénytől származnak. Beleszeret Katrina Van Tassel kisasszonyba, aki pont az ellentéte, ő a „(wo)man of faith”. Ebben az esetben mindkettőjüknek igaza van meg nem is. Nem árulom el miért, nézzétek meg. Szóval hősünket áthelyezik az Álmosvölgy nevű hollandusok lakta városkába, hogy oldja meg a helybeliek problémáját. Persze csak a helyszínen tudja meg, hogy egy sírból feltámadt fejnélküli lovas (Christopher Walken) faragja az amúgy is kevesek által lakott település derék polgárait. Ichabod hamar szembesül azzal a ténnyel, hogy a gyilkos valóban természetfeletti lény, belátja, hogy valami más módszer kell megfékezéséhez. Ekkor indul be a valódi nyomozás, sötét titkok látnak napvilágot, az ügy lassan megoldódik, a fináléban mindenki elnyeri méltó jutalmát.
Az egész filmet mélyen áthatja a Tim Burton varázslat, amely megmutatkozik a színészeken, a díszleteken és az atmoszférán. A látvány csodálatos, az elkészítés óta eltelt 10 év mintsem csorbított rajta, még ma is megállná a helyét. A művész urak és hölgyek alakításai kiválóak (Johnny Depp is a geniuos, Christina Ricci tökéletes választás volt Katrina szerepére), az aláfestő zene rendkívül hangulatos, a történet izgalmas, fordulatokban bővelkedő.
update: Ide kattintva elolvashatjátok Washington Irving írását magyarul.
A halott menyasszony
A-fraid, 2009, július 19 - 13:48A Tim Burton-hétvége következő bejegyzése a Halott menyasszony című 78 perces mese. Azért erre esett a választás, mert szintén Burton, mint a Karácsonyi lidércnyomás, és érdekes megfigyelni, hogy két mozifilm közötti 12 évben mennyit változtak a megjelenítés lehetőségei.
Nightmare before Christmas/ Rendhagyó Karácsony
A-fraid, 2009, július 18 - 10:34Mivel Wouhn már bekezdett a Charlie és a Csokigyárral, én úgy gondoltam, hogy akkor jöjjön egy másik remekbe szabott mese Tim Burton-től.
A magyarul Karácsonyi lidércnyomás címmel ismert animációs film 1993-ban készült és filmtörténeti mérföldkő.
Ez a Burton-hétvégénk első kapcsolódó bejegyzése. Élvezzétek, olvassátok!
Waiting...
A-fraid, 2009, július 16 - 14:47E 2005-ös vígjátékot kétségkívül nem jelölték Oscarra, se Globe-ra. Nem is olyan film ez. Mégis az egyik legjobb komédia, amit valaha láttam.
Nevem Sam
wouhn, 2009, július 16 - 03:16
Maximálisan meg tudom érteni, hogy 2001-ben Oscar-díjra jelölték Sean Penn-t, mint legjobb férfi főszereplő. Az biztos, hogy maradandót alkotott, még sosem láttam ennyire meggyőzőnek egyetlen mozijában sem. Biztosan nem lehet könnyű fogyatékost játszani, de engem mindvégig meggyőzött. Ahogy belenéztem ennek a szegény embernek a szemébe, azonosulni tudtam a karakterrel, magával ragadott az a végtelen szeretet, amelyet apa és lánya érez egymás iránt. Kiváló film, utánozhatatlan színészekkel, hangulatos zenével és megnyerő történettel. Ugyanakkor megmutatkoznak az élet árny oldalai is, amikor egy bíróság ítéletén egy egész élet sorsa múlhat. Mindig mindenki jobban tudja, hogy mi jó egy gyereknek, kinél van a legjobb helye, ellenben magát az érintettet egyetlen egyszer sem kérdezik meg, hogy mit akar. Attól, hogy valaki csak 7 éves, még pontosan tudja, hogy kivel érzi jól magát, kitől kapja meg azt a törődést és szeretetet, amire vágyik.
Jó igaz, hogy ez csak egy film és ilyen a való életben sosem történne meg, de most nem is ez a lényeg. Érdekes volt látni, hogy valaki, aki még a saját cipőfűzőjét sem tudja megkötni, jobb szülő lehet, mint akárki más egy egész tárgyalóteremben. A film közben a következő kérdés motoszkált a fejemben: Milyen törvény az, ami elválaszt két embert egymástól, akik mindennél és mindenkinél jobban szeretik egymást?
Nagyon belemerültem a részletekbe, lássuk a történetet nagyvonalakban. Sam Dawson egy 30-as autista apuka, aki egyedül (némi alkalmi segítséggel) neveli Lucy nevű kislányát, aki még csak 6 éves, pontosabban a történet befejezésekor már 7. Születése óta óvja és védelmezi szeme fényét, akinek az anyukája olyan jófej volt, hogy világrajövetele után lelépett mondván, ő nem akart gyereket és nem is kell neki. Végigkövethetjük, hogy Sam 7 éven át neveli a kislányt, mellette áll jóban, rosszban és soha egy rossz szava sincs hozzá. Kicsit később egy családgondozó úgy dönt, a férfi nem tudja ellátni szülői kötelezettségeit szellemi visszamaradottsága miatt, ezért elveszik tőle Lucy-t. Bekapcsolódik a történetbe a Michelle Pfeiffer által alakított ügyvédnő is, aki mindent megtesz, hogy a bíróság hősünknek ítélje a gyámságot, annak ellenére, hogy eleinte ő maga sem hiszi, hogy Sam képes helyt állni, mint apa. Az élet azonban úgy hozza, hogy be kell látnia, hogy ez az autista ember sokkal többet tud adni a gyereknek, mint amennyit más valaha is adhat. A továbbiakat nem árulom el, akinek kedvet adtam ehhez a filmhez, nézze meg bátran, mert nagyon megéri.
