Szépen zárt ez a széria is, már ami a téli szünetet illeti, hiszen hátra van azért még egy-két epizód. A már-már feledésre ítélt jelen is újabb érdekességgel bővült, de múlt is szépen bontakozik ki.
Haladunk, haladunk…

Pont az előző írásomban fejtettem ki abbéli véleményemet, hogy mennyire furának tartom, hogy a misztikus vonalat elhanyagolták. Erre egy olyan epizód következik, aminek ez áll a középpontjában és új megvilágításba helyezi az egész szériát. Ezért el kell ismernem, hogy ez a sztori remekül halad és teljes mértékben kielégít minden igényt. Egyedül azt nem tudom, hogy mindebből mit hoznak ki a végére, ami egyre csak közelít és az idő egyre kevesebb, hogy ezt a számtalan egymástól elütő szálat összehozzák, és az egységet alkothasson.

Végre valahára megkezdték az AHS-mozaik tisztázását – legalább is részben – és ennek köszönhetően bizonyos aspektusok érthetővé váltak, az összefüggések is átláthatóbbá váltak. Ahogy tavaly, úgy idén is kijöttek a készítők egy dupla epizóddal, illetve egy történettel a történetben szállal, ami jól illeszkedik az alap sztoriba és segített felfedni pár apróságot, és még érdekesnek is bizonyult.
Bevonták a híres történelmi személyiséget Anne Frank-et.

Ahogy tavaly, idén is megemlékeztek a Halloweenről, még ha csak egy epizód erejéig is. Az idei részben azonban az ünnep nem került annyira előtérbe.
Más dolgok viszont annál inkább. Előző írásomban az első részről, kitértem arra, hogy mennyivel több lehetőséget látok az új évad, új történetében és, hogy mennyire nem letisztázott (az első évaddal ellentétben) a széria iránytartása.