A hosszú szünet után ismét folytatódik a boldog városka története, mely ezzel az epizóddal rögtön fel is vezeti a befejezést. Az utolsó előtti részben visszavettek a készítők, moderáltabbak voltak a történések, de eleddig rejtett kapcsolatokra derült fény.

Mi lesz itt?

Őszintén szólva nem tudom, hogy miért néztem meg. Láttam az előző két részt, a könyveket is olvastam, de amikor a harmadik részt elkezdtem olvasni könyveben, nem jutottam tovább száz oldalnál.

Eleinte reménykedtem, hogy a folytatás jobb lesz, mint a New Moon, és végső soron valamivel jobb volt, de ennek sem volt túl sok története. Lehet nem egyetérteni velem, sőt elég valószínű, hogy a legtöbb ember nem fog örülni ennek a kritikának, de én így látom. Nem tetszett. Lehet, hogy már kinőttem belőle, vagy túl sok sablonos romantikus filmet láttam... Ki tudja?

Na, de most ennyit az én véleményemről...

Tovább...

A film tavaly télen került mozikba és elég méretes port kavart, mivel azt állította, hogy megtörtént eseményeken alapul. Ebben nincs is semmi kivetnivaló, az azonban már szöget üthet az ember fejébe, hogy:
Na, de emberek! Ez földönkívüliekről szól!
Erre jó páran azonnal szkeptikusak lesznek, de mindez nem számít, hiszen a film a lényeg. Amelyről - nem mellesleg – gyorsan kiderítették, hogy ez az egész hazugság. Csupán egy marketing terv részeként reklámozták úgy, mintha valós események alapján készült volna a film.
Mindezektől függetlenül, az egy dolog, hogy a tervük bejött, a film maga is tűrhető.

Galaktikus meeting…

Az alábbi írás az első Vendégbloggerünk, Kása Ferenc munkája:
A Mr. Nobody, a valaha készült legdrágább belga film, egy sci-fi-be oltott romantikus pikareszk-történetet tár elénk, melynek ötlete 2001-ben merült fel a rendezőben, Jaco Van Dormaelben. Nem túl szerencsés, hogy tavaly David Fincher hasonlóan nagyívű Benjamin Buttonja előbb került a mozikba, hiszen Dormael filmje nem csupán grandiózus történetvezetésében, de szemkápráztató vizualitásában is versenyre kelhet a hollywoodi megaprodukcióval, filozofikusságával pedig le is körözi azt.

Folytatás...

Az ötödik rész kicsit más volt, mint az eddigiek, főként azért, mert egy-két dolog napvilágot látott, már legalább valami halvány elképzelésünk lehet arról, hogy mi folyik itt. Ez némiképp más irányba is tereli, terelheti a sorozatot, amely kissé sajnálatos, hiszen a misztikus vonalnak így búcsút inthetünk.

A cikk ide kattintva folytatódik spoileresen...

Egy unalmasabbnak tűnő részen vagyunk túl, amelyben mégis történtek olyan váratlan események, amelyek elmozdítottál a sorozatot a holtpontról és jó táptalajul szolgálnak a további találgatásokhoz. El kell ismerni, hogy talán ez volt a leggyengébb epizód eddig, de valahogy mégsem tudtam unatkozni.

A cikk folytatódik spoileres tartalommal a tovább mögött...

A második rész újabb izgalmakkal kecsegtet. Sok sorozatnál a második rész a kritikus pont. Itt dől el, hogy sikerül-e az alkotóknak a pilot szintjét tartani, vagy esetleg egy kevésbé ütős kezdés után mutatni valami jobbat. Ennek a sorozatnak sikerült jobbat mutatnia, felülkerekedett az egyáltalán nem rossz kezdésen. Ez a rész már egy kicsit közelebb visz minket a főszereplők magánéletéhez, titkok kerülnek napvilágra, vagy maradnak kellő takarásban.

Hogyan tovább Marty nélkül??...

A koreai sorozatokról tudni kell, mármint a szerelmetes fajtájáról, hogy a legtöbbjükre ráhúzható egy sablon. Van két főszereplő, akik részesei egy szerelmi három-, de még inkább négyszögnek. (A másik két ellenpont közül legalább egy lehetőleg gyerekkori barát legyen.) A párocskánk az első részekben gyűlölik egymást, aztán kezdenek egymásba szeretni, és az utolsó egy-két részben ezt a másiknak is megmondják. A vallomásig többször is maaajdnem összejön nekik a dolog, de a fő gonosz ezt mindig megakadályozza. A negatív figura lehet valamelyik másik tagja a sokszögünknek, vagy a főszereplők egy közeli családtagja: apa, anya, testvér vagy nagyszülő. Mire végre eloszlik az összes félreértés, és a fiatalok egymásra találnak, addig a részek többségét végig sírták és/vagy veszekedték, miközben mindenki nagyon szenvedett. Ha a történet vígjáték is, a felállás akkor is ugyan ez, csak néha van benne nevetgélés is, plusz néhány poén. Na ez az általános leírás Hamupipőke nővérére is igaz.

A tartalomból: