A film tavaly télen került mozikba és elég méretes port kavart, mivel azt állította, hogy megtörtént eseményeken alapul. Ebben nincs is semmi kivetnivaló, az azonban már szöget üthet az ember fejébe, hogy:
Na, de emberek! Ez földönkívüliekről szól!
Erre jó páran azonnal szkeptikusak lesznek, de mindez nem számít, hiszen a film a lényeg. Amelyről - nem mellesleg – gyorsan kiderítették, hogy ez az egész hazugság. Csupán egy marketing terv részeként reklámozták úgy, mintha valós események alapján készült volna a film.
Mindezektől függetlenül, az egy dolog, hogy a tervük bejött, a film maga is tűrhető.

Galaktikus meeting…

Ott folytatván, ahol abba hagytam. Nem szép dolog úgy eladni egy filmet, hogy azt állítjuk a feldolgozott események valóban megtörténtek a múlt egy bizonyos idő intervallumában. Nem szép dolog, de kifejezetten hatásos és eredményes. Még akkor is ha sokan már azért semmibe veszik és megutálják az alkotást, mert megtudják, hogy átverték őket.
A lényeg azonban, hogy emberek sokasága nézte és nézi meg mindennek ellenére.
Tehát a fanyalgók hiába kapkodnak levegő után, mert a hazugság mindennapos része az életnek, majd pont a film-és reklám szakmában lesz ez másként. Ugyan, ugyan…
Ennek ellenére mégsem a legjobb húzás ilyen átlátszó módon valótlan dolgokat állítani.
A rendező, Olatunde Osunsamni története tehát nem a teljes igazságon alapszik. A rendező, aki egyben a forgatókönyv író is, lényegesen átdolgozta a rendelkezésére álló információkat és a saját véleményét mutatja be a filmen keresztül. Vagyis, hogy szerinte mi áll az eltűnések hátterében.
Mert titokzatos eltűnések történtek Nome-ban, csak nem úgy és annyi, meg oly módon, ahogy a film bemutatja. A hazugságok mögött, megbújik azért a piciny igazság.

Lássuk akkor a nagy felháborodást keltő történetet, melyet Osumsamni rendező úr nagymértékben eltúlzott és eltorzított.
A film azzal kezdődik, hogy Milla Jovovich - aki főszereplőnk lesz, és Abbey Tyler pszichiátert alakítja – besétál egy hangulatos háttér elé és komoly arccal nekünk szegezi:
Itt bizony megtörtént eseményeket fogunk látni, igazi drámát, igazi embereket, igazi sorsokat.
Eredeti hang-és videó felvételeket, melyek bizonyítékul fognak szolgálni számunkra. És emellett felhívja a figyelmet, hogy a bemutatásra kerülő képi-és hanganyagok sokkolóak és rémisztőek lehetnek.
Ezek a felvételek egyébként elég igényesen lettek elkészítve, hitelesnek látszanak – bár én magam mindig is szkeptikus és gyanakvó voltam az ilyen mozgóképekkel szemben – a film hangulatába remekül illeszkednek. Az pedig nagyon tetszett, hogy az „eredeti” felvételeket egyszerre mutatták a film képeivel. Egymás mellé, párhuzamba állítva, megosztva a képernyőt.
Jovovich után egy interjút láthatunk az „igazi” Abbey-vel, aki a film során gyakran feltűnik és az ő szájából is hallhatjuk a történteket. Amik 2000 augusztusában estek meg.

Szegény asszonynak megölték a férjét, és az alaszkai kisvárosban, Nome-ban próbálja gyermekeivel együtt továbbélni az életét. Folytatja praxisát, járnak is a helyi lakosok, akik alvászavarral küszködnek. Ha ez nem lenne elég, mindannyian beszámolnak egy különös bagolyról, amit gyakan látnak. Ha még ez sem lenne elég különös és érdekes, akkor megtudjuk, hogy a halott férj is a furcsa álmatlanság ügyét kutatgatta. Ez egyébként egy nagyon ijesztő és mélyen a múltba nyúló jelenség ebben a kisvárosban, hiszen több ember is eltűnt már az utóbbi években. Az álmatlanság miatt egy férfi végzett a családjával és önmagával is. Abbey a páciensek esetében hipnózist alkalmaz, hogy feltárják az álmatlan éjszakák okát.

El is telik ¾ óra, mire eljutunk odáig a történetben, hogy tisztázódik a földönkívüliek, mint előidézők, lehetősége. Megkezdődik tehát a nyomozás, a rendellenes esettel kapcsolatban.
Rendkívülibbnél rendkívülibb képsorokat láthatunk. Hallhatunk egy hangfelvételt, ami tisztázatlan módon került Abbey diktafonjára és melyen egy idegen sumér nyelven beszél.
Elhívnak tehát egy történelem kutatót, aki le tudja fordítani a szöveget.
A filmben innentől kezdve beindulnak az események, egyre izgalmasabbá és meghökkentőbbé válik a cselekmény. Növekszik a feszültség, a doktornő is gyanúba keveredik, majd a végére kiderül az igazság.
A filmben feldolgozott történet nem igaz, ez tény. De ettől függetlenül egy igényesen elkészített, hatásos, izgalmas sci-fi- thrillerről van szó. Még Jovovich is egészen jó teljesítményt nyújt, bár az ismeretlen színésznőt, aki a „valódi” Tyler doktornőt alakította az interjús részekben, nem tudja felülmúlni.
Az a nő remekelt, kár hogy még a neve sem került a stáblistára…
A valódinak szánt felvételek hatásosak, bár engem nem tudtak meggyőzni.
Hogy pont akkor lesz kásás a kép, amikor történik valami? Egy kicsit átlátszó…
Ám el kell ismerni, hogy jó ízléssel forgatták le ezt a filmet, érzéssel párosították az archív és a filmfelvételeket, jól írták meg a történetet is.
Az egészben annyi hibádzik csak, hogy megpróbálták igaznak beállítani azt, ami hamis.
De ha el tudunk vonatkoztatni, akkor el kell ismerni, hogy a The Fourth Kind egy jó film.