Dexter 5x06 - Everything Is Illumenated
Azt hiszem ezúttal nem volt semmi ok a panaszra, kaptunk egy igazán őszinte Dexter epizódot. Kicsit régi-vágásúnak tűnt az elején, de egyre inkább kibontakozott és hozzáidomult az új évad hangulatához. A szokásos panaszokat ismét el lehetne sorolni, amiktől néha komolytalannak érzem a sorozatot, de ne legyünk ennyire szőrös szívűek, mert mégis csak egy élvezetes epizód kerekedett ki ebből.
Legfőképpen a hangulat tetszett, amelynél a készítők visszanyúltak a gyökerekhez. A körülmények egyre inkább hasonlítanak a kezdeti felálláshoz, a régi szép időkhöz, amikor megismertük Dexter Morgan-t, a sorozatgyilkost. Talán pont ez lesz a koncepció buktatója, mert nem biztos, hogy hosszútávon szerencsés egy helyben topogni. Egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy alapvető változások kellenének a sorozatba, az ehhez vezető út pedig úgyszintén radikális változásokat kívánna.
A legnagyobb bajom, hogy Dexter papa mindig nyer, akármi is történjen, akármennyire is szoruljon a hurok. Ezt egyszerűen nem lehet a végtelenségig csinálni, mert csúnya hasra esés lesz a vége. Ettől veszíti el a sorozat a komolyságát és szinte teljesen mindegy milyen szorult helyzetet kreálnak, mennyire kiélezik az előzeteseket, tudni lehet, hogy főhősünk fog nyerni.
Ha ezeken az „apróságokon” túllépünk, akkor egy igazán izgalmas és fordulatos részt kaphattunk, ahol ismét feltűnt Lumen, aki tovább keserítette az ifjú apuka mindennapjait.
Tehát a hangulatra nem lehetett panasz, szép elegyet alkotott az ötödik évad az első szezon zseniális atmoszférájával. Nekem az őszinte jelző jutott eszembe, ami azt hiszem elég jól ráillik a részre. A többi fronton is zajlottak az események, de nem vitték túlzásba. Lumen és Dexter kapcsolata sokkal fontosabb volt, de persze a többieknek is kellett kapniuk a hasznos időből.
Továbbra is Quinn magánakciójában látom a legtöbb lehetőséget. A Dexter iránti megszállottsága testet öltött egy bukott zsaru személyében, aki elkezdte beleásni magát Morgan uraság múltjába és jelenébe. Még az a tény sem elhanyagolható, hogy Debra és Quinn kezdenek egymásba habarodni, aminek csúnya következményei lehetnek, főleg ha a leányzó kiszimatolja, hogy újdonsült partnere miket gondol bátyjáról.
Csak félek, hogy ebből a szálból sem lesz semmi hosszútávon. Quinn rájön valamire, Dexter eltűnteti, kicsit sírdogálunk és hátrahőkölünk, hogy mekkora pillanat volt és minden megy a megszokott útján tovább. Adja Isten, hogy ne így legyen, de sajnos valami hasonlóra számítok.
Összességében egy jó hangulatú epizódot kaptunk, amely egyre inkább kezd visszanyúlni a gyökerekhez és visszaterelni a sorozatot az aranykorszakba. Mindez sikerülhetne is, de ahhoz radikális változások kellenének és több súly a történéseknek.
Új hozzászólás beküldése