Még mindig hihetetlen számomra, hogy miért lett ennyire széttöredezett és átgondolatlan ez a 12 epizód. Egy szép kerek egész történetet kihozhattak volna belőle a változás szemléletében, de ez nem történt meg. Ennek a következménye pedig most üt vissza igazán.

A készítők azt az utat választották, hogy még egy szörnyeteg, egy gyilkos számára is van megváltás és ha tényleg képes változni. Csak kár, hogy az érdembeli változást az utolsó előtti részre tartogatták. A motivációban sok kivetnivalót nem találok. Adott egy gyönyörű nő, akiért hősünk odavan. Ez az érzés mindent elhomályosít benne, még az ölés iránti kényszert. Ha szakorvos lennék most biztos fognám a fejem, de átlag sorozatkedvelőként el tudom fogadni ezt a magyarázatot. Viszont akkor is ez a pálfordulás túlságosan hirtelen jött, alig volt valami előzménye. Nem látja az ember a súlyát, hogy egy 60 kilós szőke csaj ennyit számítana.

Ami viszont igen pozitívan töltött el az nem más, mint a kontraszt Saxon és Dexter között. A két gyilkos közös jelenetei kiválóak lettek. Mintha a régi és az új Dextert láttuk volna egymás szemére vetni a sérelmeket. Ahogy Saxon beszélt az álca család tagjainak eltűnéséről tisztán kivehető volt, hogy tényleg nem képes érezni szeretetet. Eközben Dexter sokkal jobban gondol másokra, mint önmagára. Ezen felül a két karaktert megformáló színészek játéka kiváló volt.

A történetvezetés ismét csalódást keltett. Annyira, de annyira tipikus, hogy ha hősünk valamit máshogy csinál, akkor az tuti balul sül el. De ennyire? Nekem ez már túl sablonos.

Mindenesetre jövőhéten finálé. Kíváncsi vagyok, hogy hová jutunk, ki hal meg, egyáltalán mi lesz a vége ennek az egésznek. Szerintem lesz még itt váratlan fordulat, de arról már nem vagyok meggyőződve, hogy pozitívan fog lecsapódni.