A Sorozatportál Dűne akciójának folytatásában a 2000-es, John Harrison féle újrafeldolgozásával foglalkozom. A 84-es filmhez képest üdítően jobb volt, egységesebb, kidolgozottabb és mivel még gyerekkoromban láttam, érthetően nagy hatással volt rám. És van is a mai napig.

Régiség új köntösben…

Herbert kolosszális munkájának méltó vászonra varázslása ez a háromszor másfél órás mini. Aki ismeri, látta a Lynch-féle verziót, annak nem lesz újdonság a történet, mivel egy az egyben ugyanazt meséli el.
A különbség csupán annyi, hogy hosszabb, mélyebben belemegy az eseményekbe, érzékletesebben tárja fel a történet mozgatórugóit, a politikai intrikákat, a karakterek jellemét.

1.Rész:
Az eredetihez hűen továbbra is Irulan a narrátor, aki ismét bemutatja nekünk a Dűnét, az Arrakist.
Paul (Alec Newman) ebben már álmodik, és koránt sem örül annyira, hogy elmehet a Sivatagos bolygóra.
A Benegeserit próba itt is lezajlik, de a „félelem az elme gyilkosa” mantra ebben a sorozatban nagyobb szerepet kap, jobban feltárják a lényegét, nem csupán jellegtelen szavak.
Létó Herceg szerepére egy igazi nagy színészt nyertek meg, William Hurt-öt. Az ő elveszejtésére szövik ádáz tervüket a Császár, az Űrliga és a Harkonnenek, a Benegeseritek, pedig meghúzódnak a háttérben, várva mi sül ki az egészből.
Rögtön meg kell jegyeznem, hogy a Vörös Báró (Ian McNeice) és unokaöccsei nem azok a szadista, beteg barmok, mint aminek a 84-es filmben ábrázolták őket. Persze, kissé aberrált a banda továbbra is, de sokkal kifinomultabbak, ami részemről szimpátiát ébresztett. Illőbb ábrázolás mód ez, úgy érzem.
Az Atreides-ház tehát elfoglalja kijelölt helyét az Arrakison, hogy felügyelhessék a Fűszer kitermelés zavartalanságát – „Fűszerben nem lehet hiány” – Létó pedig nekiáll kiépíteni a tervei végrehajtásához szükséges hatalmat. Meg kívánja alapozni a Ház jövőjét, megkezdi kiaknázni a Sivatag Erejét, felveszi a kapcsolatot a fremenekkel.
Itt is elmennek az ellenőrzésre, melynek során láthatunk egy Férget is.
A kinézete alapvetően ugyanaz maradt, ami következetes, csupán a megvalósítása lett korszerűbb, ami szintén jót tett. A Cirkoruhát, itt Sztiltözetnek hívják, és itt is pozitív változásokról számolhatok be.
A 84-es filmben látott ruházathoz képest, ez sokkal hitelesebb, erről a néző elhiszi, hogy azért viselik, hogy egy csepp folyadékot se veszíthessen a testük. A fremen Próféciáról is hamarabb említés esik, a Mahdizás is hamarabb kezdetét veszi. Paul látomásai korábban jelentkeznek.
Mint azt már a Lynch-film kritikájában említettem, a történet hatóereje az elképesztő kulturális sajátosságokban van. A vízzel kapcsolatos hagyományok kiterjedt skáláját láthatjuk a filmben.
A rész a Harkonnen-Corrino támadással, Létó halálával, illetve Paul és anyja, Jessica (Saskia Reeves) menekülésével zárul. A sivatagban bolyonganak, Duncan (James Watson) és Pardot Kynes (Karel Dobry) menti meg és viszi el őket egy sziecsbe. De vissza akarnak térni a Palotába, ám egy őrjárat elől menekülve, berepülnek egy homokviharba. Ez a vége az első epizódnak.

2.Rész:
A folytatás már címet is kapott. Muad’dib.
Nem nehéz rájönni, hogy ez a rész arról szól, hogy miként változott Paul Atreides a fremenek messiásává. Lady Jessica és Paul természetesen túlélték a vihart és a Mélysivatagba mentek, hogy felkeressék a fremeneket. Látomásai továbbra sem szűnnek, találkozik a sivatagi egérrel, melyről majd fremen nevét, a Muad’dibot kapja, továbbá rájön arra is, hogy anyja a húgával terhes.
Eljutnak a fremen sziecsbe, melyben Stilgar (Uwe Ocshenknecht) menedéket ad nekik. Anya és fia ekkor kezdik el kihasználni a fremenek hitvilágában élő Próféciát a Megváltóról, nem sejtve, hogy a későbbiekben mekkora problémákat fog okozni e kékszemű nép babonásága. Át kell venniük a szokásokat, alkalmazkodni a szigorú szabályokhoz és Fűszert enni.
Paul és Chani is találkozik, külön öröm volt számomra, hogy az ő kapcsolatukat sokkal jobban kihangsúlyozzák. Elvégre Paul számára kizárólag Chani jelentette a békét és megnyugvást. 
Paul a csapat élére áll és megkezdik a gerillaharcot a Harkonnenek ellen, rajta ütnek a Fűszerbetakarítókon. Egy ilyen portya során rátalálnak a csempészek közt bujkáló Gurney Haleckre, (P.H. Moriarty) aki ismét csatlakozik hozzájuk. Muad’dib megnyeri magának a naíbokat Liet álmával és a Fedaykinok ígéretével. Chani ezalatt oktatja Pault, ezáltal egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül egymásba is szeretnek.
Jessica kénytelen elvállalni, hogy iszik az Élet Vízéből, mivel csak úgy válhat Tisztelendő Anyává.
Sikerül túlélnie a veszélyes ceremóniát, de ekkor még nem sejti, hogy mit tett növekvő magzatával.
Ám látomása támad a Kwisatz Haderachról is, akinek fontosságát már ebben a részben elkezdik tudatosítani.
Ezalatt az Űrliga és a Benegeserit is tovább szövi az intrikáit, míg Irulan összeveszik édesapjával, külön utakon kezd járni, némi Benegeserit támogatással. A Harkonneneken keresztül tudja meg mi is történt az Atreidesekkel és főként Paul-lal.
Az epizód Paul látomásával zárul, mely előrevetíti mit is tesz ő a fremenek népével.

3.Rész:
A befejezés, A próféta címet kapta. Némi idő is eltelt a két epizód között, hiszen Muad’dibnak megszületett a fia. A Harkonnen-ház nem pihen, folytatja a cselszövést és Corrino oldalon is folyik a terefere.
Mi több, Shaddam az Arrakisra megy, hogy az impotens Harkonnen vezetés segítségére legyen és előkényszerítsék a legendás Muad’dibot.
Paul látomásai egyre érthetőbbé válnak és nyilvánvalóvá válik főhősünk gyötrődése is, mivel nem érti még a látott képek értelmét. Ha ez nem lenne elég, még a fremen szokás, a kihívás problémájával is szembekerül. A Férget meglovagolja, de Stilgarral nem hajlandó párbajozni és vizét venni, mert nem gyengítheti meg saját magát. Felveszi a harcot az értelmetlen hagyományok ellen.
A későbbiekben ez az innovatív szellem okozza a súlyosabb problémákat.
Egy álruhás Sardaukar még meg is kísérli, hogy végezzen az újdonsült fremen vezetővel.

A kérdés már egy ideje foglalkoztatja a nézőt:

Paul valóban Kiválasztott, vagy csupán kihasználja egy babonás nép egyszerűségét?

Muad’dib is magához veszi az Élet Vizét, de túléli, és látomásában „oda megy, ahova más nem mehet” bebizonyítva, hogy valóban ő a Kwisatz Haderach. Az utolsó részben utalnak először a következő miniben nagyon fontos „Arany ösvényre”, melyre egy egész emberiséget próbálnak rávezetni.
Megmutatkozik egy érdekes, eddig nem ismert hajtás a Nemesi Házak családfáján, és az új sarj, Aria is megjelenik. Ő az Élet Vízének köszönhetően egy nagyon különös és ijesztő kislány, bátyja gyermekével azonban végeznek. Paul levezényli a támadást a Palota ellenében, mely során lerombolják a Pajzsfalat, belovagolnak a Férgekkel, de mindezek előtt visszaküldi a Sardaukar kapitányt a megadás feltételeivel és Ariát is bejuttatja a Trónterembe. Ahol Aria megöli a Bárót, Rabbannal, akit a magyar származású László I. Kish alakít, a nép végez.
Muad’dib bevonul a Palotába, párbajban végez Feyd-del, elfoglalja az Arrakist és rákényszeríti a Császárt, hogy száműzetésbe vonuljon, Irulan pedig hozzá megy.

Ez a három részes verzió szerintem lényegesen jobb, mint a film. Az egy dolog, hogy a számítógépes technika kiforrottabb. Mert így van, ez vitathatatlan. Ez a produkció javára válik. A Navigátorok kinézete is szimpatikusabb, már el lehet hinni róluk, hogy egykor emberek voltak.
Persze azt is meg kell jegyezni, hogy látni még vetített hátteres megoldásokat…
Ja, és a fremenek kék szeme is inkább neont idéz!
Ami viszont igazán felemeli a művet, hogy nagy hangsúlyt fektettek Paul jellemének megmutatására, árnyalására. Ez az egész sorozatra igaz. Kifinomultabb, részletesebb, mint a film.
A három rész során Muad’dib és Paul elkülönül és eggyé válik, kialakul, megformálódik egy bonyolult személyiség, aki nem mellesleg egy egész faj sorsát veszi a kezébe. És ez még csak a kezdet…