Kezdjük talán a leginkább oda nem illő jelenettel. Behoztak egy csajt, aki állítólag Masuka lánya. Mi van?

A Dexter-Vogel páros triumvirátussá fejlődött. Ebbe a kis páros táncba behozták Debrát is, aki a szakmai tanácsoknak köszönhetően elkezdett kilábalni szörnyű lelkiállapotából. Egy darabig ez így is tűnt, de ahogy a doki is megmondta, nem tudni, hogy a lány elérte-e már az állapota legmélyebb pontját?

Debra karakterfejlődése egyébként tényleg érdekes. Testközelből láthatunk egy szinte lehetetlen megoldású szituációt, a leküzdessél járó fájdalmakat, a megoldást keresést, megbocsájtást, stb. Ehhez kell egy nagyszerű színésznő is, aki mindezt átadja nekünk. Jennifer Carpenter pedig pont ilyen.

A másik oldalon megtudtuk, hogy ki is az évad fő gonosza. Ravasz fickó, de a nagy elődökhöz képest elég jelentéktelennek tűnék még. Reméljük, hogy az utolsó évadra is maradt puskapor az írókban és kapunk egy olyan ellenséget, aki méltó riválisa lehet Dexternek. Nem csodálkoznék azon sem, ha végül Vogel doki lenne ez ilyen-olyan csavarok után. Olyan szépen és gondosan ápolgatja hőseink lelkét, hogy az már felér egy alaposan megtervezett manipulálással.

Amikor Debra feltűnt a rendőrségnél és elkezdett mosolyogva búcsúzkodni, meg voltam győződve, hogy ez a csaj itt és most fejbe lövi magát. Nem így lett, de én sem lőttem annyira mellé.

Összességében egy hasonló hangvételű részt láthattunk, mint eddig. Egy-két érdekességet leszámítva minden ment szépen a maga útján.