Válasz a hozzászólásra

Les Revenants S01 – Évadértékelés

Egy cikk kapcsán figyeltem fel erre a francia sorozatra, mely egy 2004-es francia mozin alapul, mely azonos címen futott – angolul They came back.
Ez esetben nem zombikról van szó, bár rokon a téma, csupán néhány a halálból visszatért emberről, illetve arról a nem mindennapi és különleges helyzetről, ami kialakul egy hegyvidéki francia kisvárosban.

Bevallom, ódzkodtam a szériától – mert nincs túl sok bizodalmam a francia honból érkező alkotásokban, azonban a kezdeti furcsálkodás után kellemes csalódás ért. Láttam a filmet is, és az a valaha látott egyik legunalmasabb filmnek bizonyult, viszont a sorozat első évada nagyon érdekes és szórakoztató volt.

A 8 epizód mindegyikében történik valami nagyszabású, valami, ami tovább gördíti az eseményeket, ami meghökkent és egy újabb aspektusát fedi fel a történetnek, melynek mozgatórugóiról gyakorlatilag semmit sem tudunk meg. Aki magyarázatokat vár, azt ki kell ábrándítsam. Semmi ilyesmi nem történik. Nem a válaszok keresése, vagy a kérdésfelvetés a sztori lényege, inkább a speciális helyzet ábrázolása a karakterek cselekedetein keresztül, bemutatni azt a fantasztikus eseményt, amikor a holtak feltámadnak.

Maga a helyszín eszményi. Csodálatos hegyvidék, ahol egy elzárt kisváros bújik meg, egy gát árnyékában, melynek régi katasztrófája még élénken él az idősebbekben.
Mindegyik részben az egyik visszatérőé a főszerep, kivéve az utolsót, mely a széria fináléja, minden szempontból.

Az egyik központi karakter Camille, (Yara Pilartz) egy középiskolás lány, aki évekkel ezelőtt, társaival együtt elhunyt egy buszbalesetben. Ám ő visszatér a szüleihez, (Anne Cosigny és Frédéric Pierrot) akik érthető módon nem hisznek a szemüknek. Nővére, Lena (Jenna Thiam) is teljesen kiborul, nehezen barátkozik meg a szeretett testvér visszatérésével. A család küszködik a lehetetlenség tényével, miközben a tragédia árnyaival is meg kell birkózniuk, melyeket még nem hagytak teljesen maguk mögött.
A lányon kívül még a városban téblábol egy kisfiú is, Victor (Swann Nambotin). Őt sok-sok évvel korábban gyilkolták meg a családjával együtt, amihez a város egyik köztiszteletben álló polgárának is köze van.
Ő egy magányos nőhöz csapódik, Julie-hez, (Céline Sallette) ő szintén egy borzasztó trauma áldozata.
A városkában korábban egy kannibál pszichopata (Guillaume Gouix) működött, aki szintén visszatér holtából, ahogy a helyi rendőrfőnök (Samir Guesmi) feleségének (Clotilde Hesme) egykori szerelme (Pierre Perrierr) is, és még akad pár egyéb alak.

Nem akarom részletesebben taglalni az egyébként is szerteágazó történetet, melyben több szálat vegyítenek, ráadásul egészen ügyesen.
Annyit azonban elmondhatok, hogy a széria nagyon homályos, misztikus darab, aminek hangulata, zenei-és képi világa egyedülálló.
Vannak apróbb hibák, mint amilyen az emberek furcsa reakciói, amivel a holtak visszatérését élik meg. Ilyen például az ok keresés teljes hiánya, gyakorlatilag minden karakter elfogadja, hogy a régebben meghalt emberek visszatértek és kész. Semmi érdeklődés a miértek után. A sorozat folyamán persze kapunk nyomokat, de azok annyira semmitmondóak, hogy nehéz lenne bármin is elindulni. Ezzel viszont a hangulatot támasztották alá, hiszen jellegzetes atmoszféra végig uralkodik az alkotásban. Sejtelmes az egész történet.
A történések felvillantanak számunkra lehetséges értelmezéseket, akadnak lehetőségek a gondolatkísérletekre, hogy megfejtsük a rejtélyt, ami a kisvárosban teljesedett ki. A helyszín is fontos, szerves része a kirakósnak, ahogy a víz is, vagy éppen a gát.

A széria nyolc részen keresztül képes fenntartani az érdeklődést – eleinte ugyan rá kellett érezni a ritmusára, de minden epizód tartogat valami olyan fordulatot, ami arra készteti az embert, hogy tovább nézze.
A színészek sem rosszak éppen, bár sokkal jobbakat is láttam már nem egyet, a legjobb tulajdonsága azonban mégis az, ahogy a történetet kezelték, az egyedi hangulat, a szálakkal való játék, ahogy az egész elkezdődik több szálon, majd minden összefut egyetlen pontban, hogy a nyolcadik részben kiteljesedhessen a sztori.
Amilyen lezárást kapott, szóval kerek egész lett, csak annyi a gond, hogy ahogy az első hét epizódban sem, úgy a zárásra sem derül ki semmi az égegyadta világon a háttérben meghúzódó okokról, pedig a végjátékra akad egynéhány karakter, aki tudja, mi folyik a kisvárosban.
Nem tökéletes – de mi az – viszont bűn lenne kihagyni. Tényleg érdemes végignézni, mert élményszámba megy, egy pillanatig sem unja az ember, ha rá bír hangolódni, és átveszi a sorozat ritmusát, amit egyébként nem nehéz, mert nem nagyon váltogatja intenzitását. Inkább a drámaibb hatásokat részesíti előnyben, mint mondjuk a horror, vagy thriller elemeket, ellenben remekül bántak a misztikummal. Dramaturgiailag jól építették fel a sztorit, amit nem is elsősorban a különleges eseményekre hegyezték ki, hanem inkább a szociális árnyalatokat erősítették, a világrengető események hatását a családokra, az egykori és az új kapcsolatokra, a régmúlt szellemeinek visszatükröződésére a jelenben, ami káprázatnak tűnik, de nem az. Valóság.
A széria eleve lezárást kapott, hogy ha nem szavazna neki bizalmat a hazai csatorna, akkor se keltsen – az egyébként érezhetőnél – komolyabb hiányérzetet, csalódást. Ám a sorozat pozitív fogadtatása miatt, jövőre érkezik a folytatás, amiről én is be fogok számolni.

A feliratokért pedig örök hála falatka 2003-nak és Szigonynak.

8

Válasz

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről