Guy Ritchie már az első részben is jellegzetes módon ötvözte az angol és amerikai stílust filmjében, ugyanezt a sajátosságot mentette át a folytatásra is, ami a legendás alak, Sherlock Holmes újabb kalandja, még pedig legveszélyesebb nemezisével, Moriarty Professzorral.

Történetünk szerint az 1890-es évek eleje meglehetősen feszült a nemzetek között, mindezt tovább súlyosbítják bizonyos anarchista csoportok akció, akik időről időre megbontják a rendet.
Holmes (Robert Downey Jr.) is ezen az ügyön dolgozik, az összefüggéseket vizsgálgatva, a szálakat összekötve arra a következtetésre jut, hogy minden mögött egyetlen páratlanul, zseniális elme áll.
Ő James Moriarty professzor, (Jared Harris) aki amellett, hogy elismert matematikus lángelme, jómódú és feddhetetlen is. Nehéz rábizonyítani bármit is, hiszen sosem hagy maga után nyomot, legalább akkora géniusz, mint Holmes, ha nem nagyobb. Holmes annyira mániákussá és neurotikussá válik ettől, hogy barátja, Watson (Jude Law) házasságáról is tökéletesen megfeledkezik. Minek után az ifjú pár mézeshetei meghiúsulnak Moriarty fenyegetése okán. A nagy páros még egy utolsó, közös nyomozásba kezd, hogy leleplezzék az ördögien ravasz professzor tervét, ami miatt akár egész Európa háborúba sodródhat.

A két szellemi kolosszus megkezdi a kifinomult sakkjátszmát, melynek célja nem csupán a katasztrófa megelőzése, hanem a másik felett álló intelligencia bizonyítása is. Ez utóbbira helyezhettek volna valamivel nagyobb hangsúlyt is, mivel a két karakter értelmiségi párbaja valahogy nem nyert akkora teret, mint az elvárható lett volna. Ehhez kapcsolódóan Moriarty karaktere sem lett eltalált. Harrris játéka ugyan tisztességes, de nem érzi a néző, hogy igen itt egy halálosan veszélyes intellektussal van dolgunk, aki kedvelt főszereplőnk halálos ellenfele.
Harrisnél csupán Noomi Rapace laposabb, akiről eleinte azt hittem, hogy McAdams pótlására érkezett a stábba, mivel karaktere, Arlene Adler sajnálatos véget ér. Rapace egy Simza nevezetű cigány jósnőt alakít, igazából minden meggyőző erő nélkül, ez persze nem feltétlenül az ő hibája, mert a figurája is eléggé jelentéktelen és egysíkú.
Egyedül a történet szempontjából lényeges, jelenléte a moziban valószínűleg az utóbbi időben való felkapottságának oka, illetve némi egzotikumot csempész a produkcióba. Ugyan a Millennium-trilógiában nem tudom, hogy játszik, mert még nem láttam, (de hamarosan pótlom a hiányosságot) de jelenleg csak annyi biztos, hogy ez a szerepe nem marad emlékezetes. Law remekül asszisztál Downey Jr.-nak, aki szépen összefonódott Holmes sajátos alakjával. Ez a fajta ábrázolása a detektívnek, elég merész, ám mindenképpen modern és végső soron ez a bolondos, szórakozott figura szimpátiát ébreszt.
Robert Downey Jr. mindent kihoz a szerepéből, jó nézni a játékát, általa hihetővé válik az elsőre sültbolondnak látszó férfi, aki azonban egy elképesztő elme.
Ahogy bemutatják a nyomozó elméjének működését, nagyon látványos és tetszetős. Ahogy mindent kiszúr, meglát, majd azok által következtetéseket von le, nagyon eltalált ábrázolásmódot választottak hozzá. Ezáltal könnyebben modellezhető és megérthető Holmes nem mindennapi elméje.
A sztori maga igen sablonos, de Ritchie odafigyelt arra, hogy látvánnyal és remekül kidolgozott akció jelenetekkel kárpótolja a nézőt. Már amennyiben ez lehetséges.
Főleg a verekedések, kézitusák élvezetesek, de az erdőben menekülős jelenet is párját ritkítóan látványos, tele érdekesebbnél érdekesebb megoldásokkal.
Mindezt egy jól eltalált, sokat sejtető befejezéssel fejelték meg.
Ritchie jó munkát végzett, a folytatás ugyan nem váltja meg a világot, de igényes alkotás, ami egy jó mozifilm. Nem kultusz munka, de élvezhető, izgalmas, némi humorral megfűszerezve, de odafigyeltek, az arányérzékük jól működött. Akinek tetszett az első rész, az biztos megnézi ezt is és nem fog csalódni.