Ha az emlékezetem nem csal, akkor még az év elején futottam bele e mozi előzetesébe, mely rögtön megfogott. Egyszóval nagyok voltak az elvárásaim ezzel az új vígjátékkal kapcsolatban.
A megnézése után felemás érzések leptek meg, valahogy tetszett is meg nem is. Annyi azonban biztos, hogy Adam McKay első igazi mozi filmje egy szórakoztató, ám tipikus álomgyári alkotás lett.

Beindul a Deo-duó!

Régóta vártam a film érkezését és talán ez az oka annak, hogy ilyen határozatlan vagyok vele kapcsolatban, hiszen a trailer alapján egy fergeteges komédiával számoltam, ám maga a produktum nem idézett fel olyan mértékű izgalmat, amit a bemutató. Kénytelen vagyok elismerni, hogy jobbat vártam, azt gondoltam végig jókat fogok röhögni, de ez nem így lett.
A film során akadnak aprócska üres járatok, sokszor túlzásba vitték a poént – elrontva ezzel -, illetve már akkora közhelyeket puffogtattak – vígjáték műfajon belül – amikben régóta nincs semmi komikum.
Így van ez, ha unalomig ismételgetnek dolgokat. Elkopnak…

McKay filmje egy nagyon vén, szakállas sikert kíván meglovagolni, még pedig a zsaru párosok sikerét.
Legutóbb ezzel Kevin Smith próbálkozott a Két kopperrel, de az csúfosan leszerepelt, ezzel ellentétben a Pancser Police – bár a magyar cím botrányos – egy kifejezetten jó kis film.
Persze az olyan akció vígjátékok árnyékából képtelen kilépni, mint a Halálos Fegyver, Zsarulesen, vagy a 48 óra, de azért egy értékelhető, önálló alkotás.

Alapvetően minden abból indul ki, hogy New York utcáit két rettegett, tökös, kőkemény nyomozó járja.
Őket Dwayne „The Rock” Johnson és Samuel L. Jackson alakítja. E két alak kellően tenyérbe mászó, beképzelt és mellesleg szuperzsaruk. Meglepően hamar megszabadultak tőlük, túl sok időt nem adtak nekik a készítők, pedig azért egy pár poént építeni lehetett volna a karakterekre…
E két fazon tökéletes ellentéte a két főszereplőnknek, Allen (Will Ferrell) és Terry (Mark Wahlberg).
Ők egymástól is különböznek – Allen inkább olyan aktakukac, Terry pedig sajtkukac, aki nem képes a valagán nyugton maradni – nem is jönnek ki a másikkal túl jól. A barátságuk lassan bontakozik ki.
Folyton a gúny céltáblái, kollégáik rendszerint a velük való élcelődéssel töltik az időt, egyre-másra szívatják a két fickót. Egyedül a rendőrfőnök, Gene Kapitány (Michael Keaton) rendes velük.
Egyébként Keaton figurája a legjobban megformált a filmben, annak ellenére, hogy csak mellékszereplő számos remek poént hoz, miközben a karakter élő és szimpatikus.

Miután az a szerencsétlen helyzet áll elő, hogy a szuperzsaruk átsétálnak a túlvilágra, megindul a versengés, hogy kik töltsék be a keletkezett űrt, kik legyenek New York új hősei.
Terry „unszolására” a páratlan páros akcióba lendül és rögtön bele is tenyerelnek egy nagy ügybe.
Abba a bizonyos NAGY ÜGYBE!
Az eset hatalmas és túl mélyre jutnak, ilyenkor jön a kötelező filmes mélypont, amikor is leveszik őket az ügyről, majd rövid önvizsgálat/önsajnálat után visszakapaszkodnak a nyeregbe.
Többek között erre mondtam, hogy számos klisét vonultat fel a mozi.

Ám ezektől függetlenül a Pancser Police egy jó vígjáték, ami balfék főhőseivel kellemes perceket okoz. Jók a poénok és van is belőlük bőven. Pl. amikor elmennek a „törzshelyükre”, vagy a számos veszekedésük bármelyike, a találkozás Allen feleségével, a gruppen szexelő hajléktalanok, ésatöbbi.
Apropó hajléktalanok… miért nem lehetett a ’Homeless-t’ lefordítani?
Akadnak erőltetett élcek, de azért összességében szellemes a film, újat nem hoz a műfajon belül, de nézhető produkcióról van szó, amin nem ásítozzuk végig magunkat, időnként kellemesen kacarászhatunk is, az akciók is jók – még azokba is csempésztek némi humort -  miközben végighallgathatjuk a világtörténelem legborzalmasabb autósüldözés alá vágott zenéjét is. :D
Én nyugodtan merem ajánlani azoknak, akik szeretnének egy jó vígjátékot látni.