Egészen varázslatos két órát köszönhettem a K-pax című filmnek. Nekem nagyon tetszett, végig lebilincselő volt. Közben gondolkodtam, hogy mi lesz a vége, és nagyjából azt kaptam, amit vártam. Olyan finálét, ahol nem lehet egyértelműen megmondani, hogy főhősünk valóban idegen volt egy másik bolygóról, vagy egy zakkant elmebeteg, aki felépítette magának ezt a világot azért, ami a családjával történt. Meghagyták a nyitott kérdést, amit mindenki magában kell, hogy lerendezzen.
Az ok, amiért megfogott ez a sci-fi-dráma az volt, hogy végig le tudott kötni, izgultam folyamatosan, hogy mi lesz a következő mozzanat. Nagyon szépen fel volt építve a cselekmény, amikor már azt érezte az ember, hogy kezd alábbhagyni a lendület, akkor kaptunk az arcunkba valami újabb elgondolkodtató történetmorzsát. Ki kell emelnem Kevin Spacey színészi játékát, amely nagyban hozzájárult a film sikeréhez.
Jeff Bridges is hozta a kötelezőt, az általa megformált pszichiáter is jól el lett találva.
Nem akarok ódákat zengeni a filmről, ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásképpen valami könnyedebb hangvételű dráma-szerűséget szeretne látni, ahol egyetlen ember képes megváltoztatni a körülötte nyüzsgő elmebetegeket, vagy éppen orvosokat.