Azt hiszem, Oliver Stone nagy visszatérésére még várni kell egy kicsit.
Az elmúlt évek alkotásaihoz képest ez a produkció nagyon jó, de nem olyan Stone-osan jó. De ez a film a fény az alagút végén…
Don Winslow regénye alapján készült a forgatókönyv, – melybe Stone és Shane Salerno, (Shaft/Armageddon/Alien Vs. Predator 2.) de maga a szerző is beleírt – ami egy durva és kemény történet a kábítószerről és az üzletről.
Meg persze akad itt némi lágyabb aspektus, valami különös szerelmi szál(akkal)lal.

Nagyon nem akartam megnézni ezt a filmet, de úgy voltam vele, ha már az első négy részről került ki poszt, akkor a folytatás már miért maradna el.
Azért ez mégsem az Alkonyat széria, amiből az első éppen elégnek bizonyult.
Paul W. S. Anderson (a legtöbb Resident Evil filmet rendezőként) ismét megkapta a lehetőséget, hogy a szörnyű Három testőr után ott kapja fel a sztori szálait, ahol abba hagyta. Szó szerint, hiszen a szkripteket is maga írta a kétes tehetségű rendező.

Ritka alkalom a mai. Egy olyan film kritikája következik, amit nagyon vártam, hogy láthassam (és a tapasztalatoktól eltérően) és ez be is váltotta a reményeimet. Nem egy tipikus gengszter film, (főszereplői sem azok) ám abszolút nem találó magyar címe ellenére, ez egy remek alkotás, ami nem túl intenzív, de számtalan apróság miatt páratlanul nagy élmény.
Akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy hússzor megnézném.

Kíváncsian vártam Affleck legújabb rendezését, mert a Tolvajok városa óta megszavazom neki a bizalmat. Inkább rendezzen, mint játsszon.
Talán az előző filmjével tette túl magasra a lécet, vagy csak a sok ajnározás miatt vártam többet, de nem estem hasra a mozi előtt. A 7 Oscárra jelölt alkotás
– valószínűleg be is gyűjt egy párat – egy valóban érdekes és érdemes darab.
Egyszerűen csak nem annyira jó, mint ahogy azt várhatnánk a  nagy istenítés miatt. Ezért okozhat csalódást, de ettől függetlenül egy remek moziról van szó.
Bár Oscar kategóriásnak nem biztos, hogy nevezném.