Azt hiszem, voltunk egy páran, akik alig várták a film mozikba kerülését.
Az első rész életem egyik legjobb akció filmje volt, és az utóbbi idő egyik legjobb produkciója is egyben. Ennek ellenére eléggé szkeptikus voltam a folytatást tekintve, mivel az utóbbi időben már Besson sem úgy ír, de a rendezőt is lecserélték Olivier Megatonra, aki nem egy géniusz.
Azért a második rész nem lett rossz, sőt kifejezetten igényes, nem csak akció filmként. De ha az első rész, egy felnőtt férfi lenne, akkor a folytatás csupán egy éretlen siheder.

Egyáltalán nem büszkén mutatom be azt a filmet, ami végleg elvágta nálam Nicolas Cage-et. Temetni csak A Bosszú jogán után kezdtem, mert előbb láttam ezt, mint azt, de ez egy f.s. Csak vessünk egy pillantást erre a mozi plakátra: Az öreg Cage egyszerűen vérciki rajta.
Akárcsak az egész mozi. Erre már nincs mentség.

Oké, bevallom én már eleve előítéletekkel a fejemben ültem le megnézni ezt a filmet. Aki olvasta már olyan kritikámat, ami az utóbbi évek filmjeiről szól, melyekben játszik Nicholas Cage is, az tudhatja, hogy nem nagyon vagyok kibékülve a hiú sztárral, aki látott már szebb éveket is.
Szellemlovas sosem tartozott a kedvenc szuperhőseim közé, – bár nem is igazán ismertem – de azért az első részt még megnéztem. Nem is volt olyan vészes, annak ellenére, hogy a valaha leforgatott legrosszabb képregény filmnek bizonyult. A mozikban is olyan rosszul teljesített, hogy kész meglepetés volt, hogy egyáltalán leforgattak neki egy második részt. Én már akkor is elkönyveltem, hogy kár volt a befektetett pénzért és energiáért.
Az egész alkotás egy ötlettelen, elbarmolt idétlenség, ami alig üti meg a B kategóriás filmek szintjét. Nagyon rossz ezt kimondanom, de valahol az Asylum stúdió „remekeit” idézi, már ami a színvonalat illeti.
Ezt szántam tematikus hétvégénk bevezetéseként.

Könyvadaptáció, életrajzi alapok. Már megint.
Legyinthetnék, és jogosan tennénk, de azért Nick Flynn önéletrajzi ihletésű könyve alapján készült alkotásában van valami.
Valami, amitől még nem nevezném kiemelkedőnek, vagy remekműnek, de azt nyugodtan ki tudnám mondani, hogy igazán jó.
Az eddig szinte kizárólag csak vígjátékokat rendező Paul Weitz felkarolta ezt a hétköznapi és már-már sablonos emberi drámát, majd egy elég emlékezetest mozit hozott össze.