Egy percig sem kételkedtem benne, hogy ez e film egy ostobaság.
Igazam is lett, nem tévedtem.
Mégis megnéztem. Hogy miért? Bár tudnám a választ. Még csak nem is érdekelt igazán.Tudtam, hogy csak egy újabb bőr, amit a vámpírokról lehúztak, mivel velük manapság bármit el lehet adni. Erre a mondatomra mindjárt bizonyítékkal is szolgálok. Persze ezt azért annyira nem sikerült, hiszen nem sokan voltak rá kíváncsiak mozikban.
Pedig: Egy jól ismert amerikai elnök, a Polgárháború nagy alakja, a szakállas, kalapos államférfi, aki nem mellesleg vámpírokat gyilkol…

Mark A. Lewis 2009-es horrorja a földön jár, nem annyira elrugaszkodott,
mi több a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozó üzenettel bír.
A téma: A globális felmelegedés és az ökoterror.
Tárgya miatt akár még fel is sóhajthatunk – ez bizony újszerű.
Az lehet, de ha ezt a közönséges horrorok hangulati elemeibe bugyolálják, miközben alapvetően erőtlen események követik egymást, akkor a kép már nem is olyan pozitív.

Feleslegesnek tartottam – és tartom is – egy film újraforgatását, ha nem telt el köztük legalább cirka húsz év. Ja, persze, ez nem remake, ez reboot, vagyis az egész sztori újrakezdése, ami még rosszabb, mert lehet egy történet a világ legjobbja, legérdekesebbje, arra sem vagyunk kíváncsiak rá kétszer-háromszor egymás után. Most itt van ez a Pókember, ami a Marvel, Bosszúállók utáni legnagyobb dobásának ígérkezett, és nem nagyon robbantott bankot, de még csak nem is lényegesen jobb, mint az elődje (annak megítélésén a folytatások is rontanak). Csak megerősíti a fenti véleményem, mi szerint ezért kár volt.

Az ausztrál Alkonyat, vagy az ausztrál Vörös Hajnal. Igen, ez a film – ugyan könyvadaptáció még pedig John Marsden sikeres tini regénye – akár e kettő ötvözete is lehetne. Fura, hiszen egyszerre érdekes és nevetséges, én is azért néztem meg, mert kíváncsi voltam rá, hogy mit hoznak ki ebből az egészből.
Azt hiszem a forgatókönyvet még lehetett volna csiszolgatni egy hangyányit…
Az biztos, hogy van egy kis visszafogott bevezető jellege az alkotásnak – elvégre trilógiát szánnak a sztorinak – amitől nem érződik, hogy egységes egész lenne, hiányosnak hat.