A válogatós Cannes-i népek ezzel a filmmel kapcsolatban mondták azt tavaly, hogy rendezője Nicolas Winding Refn a legjobb.
A Legjobb rendező díjával kitüntetett Refn valóban maradandót alkotott.
Én egy kicsit félve ültem le megnézni: Egyrészt a nagy hype miatt, másrészt meg a dán rendező korábbi munkája miatt, ami a Valhalla Rising névre hallgat.
De az előzetes igen is nagyon érdekfeszítő lett és egy különös történettel kecsegtetett; sőt Ryan Gosling miatt már ott tartunk, hogy kötelező a megtekintés. És bár a film maga egészen különleges, mondhatni lassú, stílusát tekintve furcsa, mégis páratlan élményt nyújt. Egy igazán remek film, ami érthetetlen módon csupán a Legjobb hangvágásért indult harcba az Oscar-gálán.

Bruce Willis és 50 Cent egy filmben? Persze, hogy felkapja a fejét az ilyesmire az ember. Nem a rapper volt az első és nem is ő lesz az utolsó, aki azt képzeli, hogy ha sikeres a zeneiparban, akkor majd a filmipar is jól fog állni neki.
Ez ennyire nem egyszerű és ez csodálatosan kiderül ebből a filmből is.
Egy hamisítatlan, koppintásokból felépülő, B-kategóriás mozi.

2012-őt úgy emlegették, mint Joss Whedon éve, hiszen nem csak a Bosszúállók lett nagy siker, de ezt a filmjét is az egekig magasztalták.
Engem már anno a külföldi előzetes is kíváncsivá tett, vártam is a megjelenését a mozikban. A kockára hajazó alkotás és Whedon zsenije kötelezővé tette a megtekintést.
Sejtelmem sem volt mit várhatok tőle és maga a film minden előzetes elképzelésemet felülmúlta.

A filmet már az év elején kikiáltották az év horrorjának, de legalább is jónak nevezték. Az ilyesmire azért felkapja az ember a fejét, hiszen ritkán futhatunk bele jól sikerült alkotásokba e műfajon belül.
Eredetiséget ebben se nagyon keresünk, hiszen ez is egy a sok kísértet história közül, de valahogy mégis működőképes.
Pedig hát, a rendezője nem az elit tagja és első filmjével nálam már befuccsolt.
Eddig olyan filmek kritikáit hoztam, amiket negatívan ítéltem meg.
Most ezen változtatunk, hogy legyen egy pozitívum is a Horror Hétvégén.