Ez egy művészfilm, ráadásul francia. Catherine Breillat Pornocratie című eredeti művéből készült. Mélyen tisztelt írónőnk, annyira buzgó volt, hogy könyvéből forgatókönyvet írt, és még a narrátor is ő a filmben. Én már teljesen kiábrándultam a művészfilmekből… Legalábbis nem sok művészit látok bennük.
Figyelmeztetés! A film korhatáros, 18 éven aluliaknak nem ajánlott, de én igazából csak azoknak vetíteném le, akik éppen haldokolnak, de azoknak is csak akkor, ha még meg is akarnám őket kínozni.

 
Nézzük meg közelebbről...

Attól függetlenül, hogy 2002-ben készült, a látvány terén mégis kenterbe veri azt a két filmet, amiket legutóbb néztem (The Terminators – Nincs megváltás, Postal). Néhány napja nagy kedvem támadt megnézni ismét a Man in Black 2-t, mert már elég homályosan emlékeztem a történetére. Kicsit féltem, hogy mai szemmel kissé gagyinak fog tűnni, mint például a Batman és Robin, de ismét tévedtem, mert kifejezetten jót szórakoztam ezúttal is a fekete ruhás ügynökök kalandjain. Külön kiemelném, hogy képesek voltak visszahozni 5 év után a régi szereplőket az első részből, akik már annyira szívünkhöz nőttek, és nélkülük nem lenne ugyanaz.

Maga a történet nem túl erős, igaz meg kellett oldani az íróknak, hogy beépítsék K ügynök emlékeinek visszahozását, és eköré építették a film sztoriját. Persze voltak benne űrlények dögivel, olyan is akadt, aki elpusztítja a Földet, ha nem kapja meg, amit akar, stb.

Egy hosszú nap utáni kikapcsolódásnak szántam a filmet, még mindig tudtam mosolyogni a poénokon és sikerült beleélnem magam a történetbe. Remélem vannak páran, akiknek eszükbe jutattam a Sötét Zsaruk „sorozatot”, leveszik a polcról, kicsit leporolják és megnézik újra.

Ja, és szerepel benne egy egészen picit Michael Jackson is!

Marketingfogásnak sem volt utolsó ez a film, egészen megkívántam a csokoládét. Megyek és szerzek is magamnak. Pillanat és itt vagyok.

Nekem tetszett, nem is vártam sokkal többet. Aranyos és megható családi mozi, amely közel két órára elfeledteti a mindennapi gondokat. Tim Burton hozta a kötelező feladatot, maradandót alkotott ezen munkájával. Johnny Depp pedig igazi kaméleon. Nagyszerű színész, aki hitelesen tudja alakítani az adott karaktert. Az ő játéka rendkívül pozitív fogadtatásra talált nálam. Az egész film kicsit olyan volt, mintha az Alice Csodaországbant nézném, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki (Charlie-t és családját kivéve) zakkant elmebeteg.
A karakterek nagyon el lettek találva, főleg Willy Wonka, aki antiszociális viselkedésével és hülye poénjaival sokszor mosolyt csalt az arcomra.
Lássuk a történetet! 5 db csoki papír rejti az arany bilétát, amely feljogosítja gazdáját, hogy a másik 4 szerencsés gyerek társaságában eltöltsön egy napot a világ legnagyobb csokoládégyárában, ami tele van különlegesebbnél különlegesebb dolgokkal. A Johnny Depp által alakított Willy Wonka kalauzolja a kis társaságot, megmutatva nekik a gyár fontosabb részeit. A túra végén az egyik szerencsés kölyök óriási ajándékban részesül.
Szórakoztató családi film, amit ajánlok mindenkinek, varázslatos képi világával és nagyszerű zenéjével mindenkit el fog kápráztatni.

update: Jelzem, hogy ha minden jól megy, akkor nemsokára jön az 1971-es Willy Wonka and the Chocolate Factory című film kritikája és összehasonlítása a 2005-ös remake-kel.

Nagyon nehéz dolgom van ennek a filmnek az értékelésével kapcsolatban, hiszen nem tekinthetünk rá önálló alkotásként, mert része a nagy Harry Potter mitológiának. Számomra ez a rész nem hozott annyi izgalmat és újdonságot, mint amire számítottam, ezért kell azt mondanom, hogy gyengébb volt, mint az előző kettő.

Az eddigi kedvencem az Azkabani Fogoly, azt követi a Tűz serlege. Még régebben láttam a Főnix Rendjét, de bevallom tegnapig arra sem emlékeztem, hogy mi volt a címe, pláne nem ugrott be, hogy miről szólt. Olyan átvezető részhez közelítőnek érzem a történetét, amely a végéig nem vezetett sehová, nem váltotta ki azt a lehengerlő hatást, mint az elődök. A vége felértékeli az egész produkciót, a látványra egyetlen panasz sem lehetett, és még a dráma is megmutatkozott azzal, hogy Sirius Black meghalt.
Személy szerint nagyon sajnálom őt, egyik kedvenc karakterem volt, remélem látjuk még (nem olvastam a könyveket, nem tudok semmit). Érdekes, hogy az akkori előzetesek alapján picit darkosabbnak képzeltem az ötödik részt, ezzel szemben a terveket szövögető gonoszokat alig mutatták.
Önálló filmként nekem csalódás volt a Főnix Rendje, a sorozat szempontjából viszont elengedhetetlenül fontos epizód. Úgy gondolom nincs is sok értelme egyetlen moziként értékelni, éppen ezért azt mondom, hogy egy 7,5/10-et megér annak ellenére, hogy az előző két rész történetét és lendületét jobbnak tartom. Várom már nagyon a következő felvonást, egészen biztosan abban sem kell majd csalódnunk. Akik kedvelik az ifjú varázsló kalandjait, azokkal találkozunk majd a mozikban.