Katherine Heiglt alapjaiban véve imádom, de a legutóbb látott filmje (Bérgyilkosék) kicsit visszavett a lelkesedésemből... Viszont az Ilyen az életben szerepel Josh Duhamel, aki jobb színész, és jobb pasi is Ashton Kutchernél - ez egy voks a megnézés mellet. A film plakátja aranyos, a leírása ígéretes. Egymást nem szívlelő keresztszülőkhöz kerül a megárvult Sophie - ilyen alapsztorit nem lehet nagyon elrontani. Vagy mégis? A tagline mindenesetre szerintem aranyos: Egy kicsit utálják egymást. Egy kicsit kell megszeretniük.

Kaneto Shindo eredeti történetének újrafeldolgozása ez a film, melyben egy megható és szép, mindemellett igaz történetet mesélnek el.
Ez a történet egy férfiről és annak kutyájáról, illetve a köztük kialakuló szeretetről szól. Egy elképesztő és egyben gyönyörű mese a hűségről.
Lasse Hallström egy egészen remek alkotást hozott össze, melyben Richard Gere alakítása is csupán támogató jelleget kapott, hiszen a lényeg a kutya. Hatchiko.

Folytatás következik…

Tegnap jött a hír, hogy a SyFy elkaszálta a Stargate Universe-t. A második évad maradék részei még leadásra kerülnek a tavasz folyamán, de a csatorna már nem tart igényt a sorozat 3. évadjára. Az okok elég egyértelműek, az SGU ritka rossz nézettséget produkál hétről hétre. Gyakorlatilag minden rész gyengébben teljesít az előzőnél. Pedig az „új” Csillagkapu sorozat nyitányára nagyon sokan voltak kíváncsiak, de a nézők pánikszerű menekülése juttatta idáig a szériát.

Sokan szomorkodva, talán még többen kaján vigyorral fogadták a hírt, hogy az SGU-nak annyi. Aki olvassa a Sorozatportált, jól tudhatja az én véleményemet, most nem is nagyon mennék bele. Röviden csak annyi, hogy elképesztően sajnálom a kaszát, mert a színvonal közel sem ennyire rossz.

Az azonban tény, hogy az első évad első fele gyakorlatilag nézhetetlen lett. Nem is értem, hogy miért nem tudtak ütősebb kezdéssel előállni a készítők. Meg merem kockáztatni, hogy a trehány kezdésen ment el a sorozat, kihatással volt a továbbiakra. Pedig a sorozat hatalmas fejlődésen ment keresztül, de a nézőket már nem sikerült visszacsábítani. Ennek két lehetséges oka volt. Egyrészt a pilot sokaknál kiverte a biztosítékot és örökre búcsút intettek a sorozatnak, másrészt nagyon sokan hallatták azon véleményüket, hogy ez már nem Csillagkapu. A korábbi szériák rajongói nem tudtak azonosulni az új irányvonallal.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Stargate Universe-t a készítők 5 évadosra tervezték, ekkor kaptunk volna válaszokat a lényegesebb kérdésekre. Nem nagyon hiszem, hogy méltó lezárást fogunk kapni az évad végén, ezt még inkább sajnálhatjuk.

Isten veled, Stargate Universe, nyugodj békében.

Örömmel jelenthetem, hogy a – sorozathoz képest – „lagymatag” kezdés után, úgy látszik, kezd magára találni a széria. Kezd érlelődni a dráma, már megmutatkoznak azok a pontok a történetben, ahol robbantani lehet egy D-bombát. Eddig finomra vették a figurát, de most mintha kezdenék felvenni a korábbi keménység fonalát.

„Éles szemmel, tiszta szívvel” ?

Hosszú szünet után visszatért a sorozat és egyfelől örültem, hogy végre ismét láthatom a kedvenc kockáimat, másfelől pedig el kell ismerni, hogy a múlt heti epizód nem volt túl erős.
Persze nem gyengébb, mint az évad akármelyik része – bár mintha a negyedik évad minőségcsökkenésen menne keresztül -, de azért mégsem olyan erős, mint a hőskorban.

The whole universe was in a hot, dense state.

A cím elég sokatmondó, valamit sejthetünk belőle. Mivel a sorozat 2010-es idényének ez a záró epizódja joggal várhatja a kedves néző, hogy váratlan, meghökkentő és izgalmas szituációkat eredményezzen. Nos, a széria készítői szeretnek nagyot mondani, erre volt már példa a korábbiakban is. Ne nagyon higgyünk a címnek, minden azért nem fog megváltozni.

Tovább...

<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 <![endif]--><!--[if gte mso 9]> <![endif]-->

<!--[if gte mso 10]> <! /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} --> <!--[endif]-->

Mivel úgy vettem észre, hogy a Sorozatportálon eddig még senki sem foglalkozott mélyebben és behatóbban ezzel a sorozattal úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a dolgokat és innentől majd én teszem ezt meg, hiszen elég ismert sorozatról van szó, ami még napjainkban is fut és elég sokan nézik, pár embert talán itt is érdekelni fog. Magyarországon ráadásul elég hányattatott sorsú szériáról van szó, sugározták már hétköznap esti fő sorozatként, majd elpakolták egy időre, hogy utána szombat és vasárnap délutáni matinék közé száműzzék, majd naponta darálják délutánonként. Így tehát nem csoda, ha azért csökkent az érdeklődés iránta, mert sokan elvesztették a fonalat.

Folytatás ide kattintva…

Talán ez a film Woody Allan leghíresebb alkotásai közé tartozik. Az 1977-es Los Angeles-i Filmfesztiválon mutatták be először. Az eredeti címe nem is Annie Hall lett volna, hanem az Anhedonia vagy a másik alternatíva szerint It Had to Be Jew. De végül a mostani címnél maradtak, arra hivatkozva, hogy ez eladhatóbb.

Érdemes megemlíteni, hogy az alkotás 5 Oscar-jelölést kapott, ebből négy szobrocskát meg is kapott, ám Woody Allan nem volt hajlandó elmenni díjátadóra, helyette egy new york-i bárban zenélt a saját zenekarával.

Tovább...