Ezúttal is van bűnügy, csak most fontosabb szerepet kap. Egy vandál rongálja a rendőr kocsikat.
Péniszekkel csúfítja el a járgányokat.
Az ügyre Peraltát állítják és a pimasz detektív a nyakába kapja a kapitányt is, aki addig nem fog leszállni róla, addig bébiszitteli, amíg a gyermeteg férfi tisztességesen nem kezdi végezni a munkáját. Peralta persze ellenkezik, poénkodik, aztán gúnyt űz az egészből és eltúlozza a megkövetelt precizitást.

Már az epizód kezdése jó poénokat hoz, Peralta rendtartási attitűdje kerül mikroszkóp alá, majd a kapitány és slendrián nyomozója közti évődés hozza többi poént. Leginkább…
A többi karakter elmarad ezen a téren, bár a reménytelenül szerelmes, balfék kolléga (Joe Lo Truglio) okoz egy-két felhőtlen percet.

Ha a rongálós ügy nem szolgálna elég bonyodalommal – pedig szolgál ám – akkor még egy médium is megjelenik az őrsön, aki felkavarja idétlen és mókásan kivitelezett vízióival az egyébként sem álló vizet.

Peralta erkölcsi dilemmába is esik, nem csak a karrierje kerül pellengérre, de a lehetőséget is elveszíti, hogy megszabadulhasson a parancsnoktól, aki a nyomában liheg és minden lépését követi és kritizálja.

Samberg frenetikusan éli a figuráját és Braugher szoborszerű, (ahogy arra utalnak is a részben) komoly-kemény figurája is kezd a helyére illeszkedni. Ebből a szemszögből nézve a rendőrfőkapitány karaktere nagyon is helyénvaló és nagy poéngyár lehet. Ha ez a kettős jól fog működni és a szomorú kutyaképű Truglio még hozzá tud tenni valamit, akkor ez egy jó széria lehet.
Nem csak Samberg figurája képes elvinni a hátán az egészet, de az apró poénok, amiket közbeszúrnak
– mint amilyen a volt kapitány megjelenése.
Ha ez így folytatódik, akkor a (végre valahára megkezdődött) Big Bang Theory mellett lesz egy másik nagy kedvencem is. Csak nehogy úgy járjak vele, mint a 2 Broke Girls-zel…