Pedig ehhez a szériához fűztem több reményt. A Dads első részében felvázolták az alapállást, melyben a két főszereplő összekényszerül az apákkal. Mindegyikkel gondok vannak, mindegyikkel másmilyen, de összességében nyűg mind a kettő.
Az alapszituációk ugyanazok és sajnos, előrevetítve, ez hosszútávon – de már most rövidtávon is – unalmas lesz.
A poénok java része abból származik, hogy a két főszereplő élcelődik az apákon, vagy fordítva. Esetleg egymáson élcelődnek. Ezek szolgálnak ugyan egy-két jobb poénnal, de összességében nagyon egykaptafás a széria.

Ebben az epizódban pedig előrángattak egy lerágott csontot is, a kábítószert – nevezetten a füvet – és felnagyították annak mókás hatását, majd erre alapoztak egy egész epizódot.
Ugyanis a közös videó játékgyártó cég apró csávába kerül, mivel nincs új termékük, amivel felvehetik a versenyt és kiállhatnak az év végi, ünnepi piacra. Ennek okaként pedig Green figurájának drogmentességét állapítják meg. Mivel a srác nem kábol, mióta az apja hozzá költözött és az ötletek sem jönnek. Ebből pattan ki az ötlet, hogy bedrogozzák az öregeket, hogy elviselhetőek legyenek.
Ennek köszönhetünk pár tréfás jelenetet, főleg Ribisi alakít, de összességében nem erős a repertoár.

Mi több, egyáltalán nem tetszik a sorozatokban és filmekben ábrázolt hozzáállás a drogokhoz. Poént csinálnak belőle, – és ez még nem is lenne baj – de a használatot valami vicces, ártalmatlan dologként állítják be és ez hosszú távon (rövidtávon is) nagyon káros.
Nem megfelelő példa.

Ebben az epizódban is olyan mennyiségű anyag fordul meg a karaktereknél, amennyiért becses országukban sittre csüccsentenék őket. Szóval feltehetően csak a fő humorforrás az oka, hogy nem nyerte el a tetszésem az epizód, viszont ettől elvonatkoztatva is azt kell mondjam, hogy a Dads második része erőtlen volt.
Ha a harmadik is ilyen gyengén teljesít, akkor elbúcsúzunk egymástól…