Két, két Emmy-díjas író firkálta össze a szériát, ami elsőre elég ígéretesnek tűnhet, mivel Micheal Schurról és Daniel J. Goor-ról van szó, akik többek között a Városfejlesztési osztályt is készítették.
Új komédiájuk ismét egy hivatalt célzott meg, ám ezúttal egy fegyveres erőszakszervezetet, a rendőrséget.
Egy brooklyn-i rendőrőrs életébe tekinthetünk be, főleg az ottani nyomozókéba, akik munkahelyi életét nagymértékben megváltoztatja az új rendőrfőnök (Andre Braugher) érkezése.
A merev és szigorú, kissé ódivatú férfi új rendet kíván kialakítani, pontosabban rendet, ami eddig nem igazán jellemezte az őrs működését. Ennek leginkább Jake Peralta nyomozó (Andy Samberg) örült, hiszen ő az ügyeletes bohóc, akinek rendre csak a hülyeségen jár az esze. Az ő attitűdje nem fér össze az új vezetés kívánalmaival, ami már rögtön az első epizódban megmutatkozik néhány mókás helyzetben. Peralta egyébként remek nyomozó és nagy versengésben van partnerével, a csinos Santiago nyomozóval, (Melissa Fumero) aki fárasztónak és bosszantónak találja társát, és vele ellentétben nagyon is üdvözli az új kapitányt.
Szóval a gondtalan időknek vége, beállt a szigor, már amennyire az egy komikus sorozatban lehetséges. Őszintén szólva, nem tudom, mit lehet kihozni ebből a felállásból. A karaktereket szépen felvázolták egy epizód alatt is, a közeg is adott, de nem tudom, hogy lehet ebből olyan szériát készíteni, ami jó eséllyel megéli a saját első évadját.
Braugher egy az egyben átmentette a Last Resortbéli figuráját. Pattogós, katonás, hadarós stílus, keménység. Emellé pedig homokos, amit egyáltalán nem értek. Erre mi szükség volt?
Csak nem a kemény rendőrfőnök és a homoszexualitás közötti feltételezett ellentétet szerették volna humorforrásként felhasználni?
Nem nagyon jött be…
Mindezzel együtt elég mókás első résszel volt dolgom, bár ez első sorban Samberg érdeme, hiszen az ő figurája szállította a poénokat.
Talán elhamarkodott lenne azt mondani, hogy az elsősorban nem is a rendőri munkára koncentráló sitcom, nem fogja megélni a második évadot. Bár azt hiszem, ha csak ennyit képes nyújtani, akkor az kevés lesz. Én a tisztesség kedvéért még leülök a folytatás elé, de nem fűzök hozzá nagy reményeket.