Ismételten, sziasztok!
Szomorúan láttam Collette válaszának kezdő szavait.
„Meg kell védenem magam…” Ugyan miért kellene? Se Wouhn, se én nem támadtunk.
Ez megint ugye, a „vörös posztó és a bika”esete.
A magam nevében beszélhetek csupán, de én nem vettem semmit a szívemre. Egy interneten megírt ellenvéleménynél, legyen az sértően durva, vagy kifinomultan megírt, azért több kell, hogy a szívemre vegyek valamit.

Van egy súlyos szemléletmódbeli hiba… Még pedig az, hogy Collette azt szeretné, hogy belelássunk a filmbe, hogy észrevehessük azt, amit ő is meglátott. Ezt ő látta, nem Wouhn, vagy én. Mi lehet, hogy nem rendelkezünk kellő empátiával, érzékenységgel, háttértudással ahhoz, hogy egy hasonló értelmezést alakíthassunk ki. De az is előfordulhat, hogy Collette lát bele túl sokat? Ismételten érdekes kérdéshez jutottunk, aminek megválaszolására csupán az egyéniség képes. Mindenkinek a sajátja.

Egy vita alapvetően arra szolgál, hogy bemutassák egymásnak a felek a véleményüket, majd azt érveléssel megtámogatva arra használják fel, hogy a többi partnert meggyőzzék. De kérdem én, nem lehet magát a vitát élvezni, anélkül, hogy nevetséges győzködéssé fajulna?
Hangsúlyozom, ha valaki csupán egyetlen, vagy pár ember véleménye alapján dönt valamiben, az elég sajnálatra méltó, hiszen megfosztja magát a döntés jogától. Ez az életünk minden területére igaz.
A Dorian Gray egy szépirodalmi mű. De Wouhn a filmről írt kritikát! Neki a filmet kell értékelnie, nem a könyvet.
Egy filmről lehet műelemzést is írni, de mi csak kritikákkal foglalkozunk.
Természetesen van arra mód, hogy egy könyvet hasonlítsunk össze a belőle készült filmmel, de úgy tudom Wouhn nem olvasta a könyvet, én sem, ebben az esetben nem írhatunk összehasonlító elemzést. Arról nem is beszélve, hogy a filmek kivétel nélkül adaptációk, tehát különálló művészeti alkotásként kell figyelembe venni. Senki sem érthet mindenhez, nem felelhet meg mindenkinek, és nem tudhat mindent!

Persze nincs azzal semmi baj, ha megvédi valaki a számára kedves alkotásokat, de azt – szerintem – belátással és józansággal kell tenni.
Egy alkotás – vélt vagy valós – megértése valóban képes örömérzetet okozni, de lehet e azt kijelenteni, hogy „akkor jár a legközelebb a céljához” ha sikerül azt megérteni? Én például, esetenként, nagyon tudom azt is élvezni, ha nem értek mindent a filmből, vagy egy zeneműből. Meg van a lehetőségem, hogy én találhatom meg a magam értelmezéseit.
Még egyszer mondom, nem számít, hogy az alkotó mit akart, a befogadó a lényeg, hogy ő mit tud leszűrni.
Te élvezted a filmet. Rendben, ez egy remek dolog. Még remekebb, hogy a véleményedet is meg tudtad osztani másokkal. De nem hinném, hogy baj lenne, ha mások nem azt látják bele, amit te.

„A befogadónak nincs dolga!” Cáfolatod lovaglás a szavakon.
Én azért írtam ezt, mert úgy állítottad be a nézőket, hallgatókat, olvasókat, mint akiknek kutya kötelességük azon filózni, hogy: Na, ugyan mi a fenét akartak nekem mondani? Van e benne mondanivaló a számomra, és ha igen mi az?
Ez is abból a félreértelmezésből fakad, hogy meg kell fejteni mit akart a művész. Nem kell, a magunk értelmezését kell megtalálni. A befogadó, bár nevezhetjük munkavégzésnek azokat a gondolati folyamatokat, melyeket vázoltál, távolról sem kötelezett semmire.
A kulcs az élvezet. Át tudjuk e magunkat adni egy filmnek, írásnak, zenének vagy sem.
Mondok egy nagyon egyszerű példát. Egy keményvonalas, régi típusú akció filmen van mit gondolkodni? Nincs ugye? Ugyan ez a helyzet az olyan filmekkel, mint mondjuk a Dorian Gray. Persze nem akció mozi, de ha másképp és másmilyen gondolatokat fogalmazunk meg vele kapcsolatban, egy kevésbé irodalmi, negatívabb, degradálóbb véleményt... Az nem hinném, hogy katasztrófa lenne.

Aki most már betér hozzánk, láthatja a Dorian Gray-nek két különböző elemzését. Nem hinném, hogy ennél többet tehetnénk annak érdekében, hogy az ide látogató emberek szélesebb skálán mozgó véleményekkel találkozzanak.
Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy megírtad a véleményed a filmről, mert ahogy te mondtad:
Rejtett értékekre világíthat rá.
Annak nem örülök, hogy az ellenvéleményünket támadásként értelmezted és úgy véded a véleményed, mint valami várat.
De amit Wouhn javasolt, hogy amennyiben úgy érzed, legyél nálunk Vendégblogger, én támogatom.
A hagyomány nem ezt diktálja, de egy ellenvélemény/kritika nem azt jelenti, hogy arra mutatunk rá, hol és miként hibázott egy másik kritikus. Az rosszindulatú vitát szíthat és annak sosem lesz szép vége. Szerintem az is elég lehet, ha csak leírjuk a véleményünket. Aki nem idióta és tud összehasonlítani, az ennyiből is észreveszi a különbséget.
Mindezt anélkül, hogy egymással offenzív/defenzív bohóckodásba kezdenénk.