Mindenki máshogy közelíti meg a filmeket, minden ember egyedi. Minden szempontból, amelybe bele tartozik a gondolkodásmód is. Teljesen természetes, hogy nem egyezik a véleményünk. Ha ránézek egy földön heverő, száradásnak indult rózsára, lehet,m hogy teljesen mást látok, mint mondjuk a mellettem álló ember. A filmekkel kapcsolatban is ez a helyzet. Megnézek egy filmet és hagyom, hogy elvarázsoljon. Mindennek klappoolnia kell ahhoz, hogy a végén azt mondhassam, hogy igen, ezt érdemes volt elkészíteni és megnézni. Természetesen nem vitatom az ilyen típusú mozik mélyebb mondanivalóját. Nem is lehetett volna ennyire örök Oscar Wilde műve, ha nem lenne benne semmi.

Mint mondtam is, a problémám nem a történettel van, hanem konkrétan ezzel a filmmel. Vártam valamit és jóval jóval kevesebbet kaptam. Úgy éreztem, hogy az unalmas részek elnyomták a mélyebb mondanivalót. Nem volt eléggé kihegyezve a történetre, nem tudták semmivel szinten tartani az érdeklődést.

Nagyon érdekes, amit a kedves hozzászóló mondott a jóról, a gonoszról és a befolyásról. Na, meg az ominózus csók és utalás az orális irányba terelődő dolgokra. El lehetne kezdeni filozofálgatni arról, hogy mi a jó és mi a rossz, de azt hiszem annak nem sok értelme lenne. Meglátásom, hogy Lord Henry nem rossz, Basil pedig nem a jó megtestesítője és nem azért választotta Dorian Lord Henry-t, mert ráerőltette volna magát. Mindenkinek joga és kötelessége dönteni. Az ember alapvető jellemét döntései formálják igazán. Dorian legbelül mindig is olyan akart lenni, mint Lord Henry, ezért választotta azt az utat. Ha nem hagyjuk magunkat befolyásolni, akkor nem is történik meg a manupuláció. Lord Henry csak egy eszköz volt, amely felszínre hozta Dorian igazi énjét, ami mindig is benne lakozott. A festő, Basil halálát pedig egyáltalán nem tartom a jó vereségének. Ez ennél sokkal egyszerűbb. Útban volt, ezért meg kellett halnia. Szinte maga a történet kívánta a halálát, azért, hogy tovább gyűrűzhessen. Az igaz, hogy onnantól kezdve valami véglegesen megváltozott, de nem tartom fordulópontnak. Hogy miért? Épp az imént említett ok miatt, hogy Doriannak még ekkor is volt lehetősége helysen cselekedni, megbánni tetteit és jó döntést hoznia.

Tegyük fel, hogy akkor este nem Basil hal meg, hanem Lord Henry. Akkor szerinted az a gonosz halála és onnantól Dorian lett volna Teréz anya? Ezt erősen kétlem. Pontosan azért, mert a befolyás ellenére ez vált a saját ösvényévé, amit követni akart.

Ezt azzal is alátámasztom, hogy amikor hősünk megtört emberként tér vissza hosszú évek múltán, akkor sincs igazi megbánás a szemében. Csak nyafog, hogy ő nem ezt akarta, de nem tesz/tett semmit annak érdekében, hogy bármi is megváltozzon. Annak ellenére, hogy a festményt állították be gonosznak, amely az ördöggel való cimborálástól öregedett a férfi helyett, maga Dorian lelke volt gonosz. Az örök élet lehet áldás és átok, pusztán hozzáállás kérdése.

Visszakanyarodva picit a filmhez, a színészi játékok is hozzájárultak ahhoz, hogy nemtetszésemet fejeztem ki. Colin Fith alakítására azt mondom, hogy korrekt, de a többiek nem hatottak meg túlzottan. Annyira sok volt az üresjárat, hogy helyneként szinte szenvedtem. Mondom ezt úgy, hogy amikor elkezdtem nézni a filmet, meg voltam győződve, hogy tetszeni fog. A trailer hatása. De hiába minden mondanivaló, a lényeg nem tudott felszínre jönni. Elveszett az angolos lassúságban és monotonizmusban.

Általában úgy értékelek egy filmet, hogy mennyire szórakoztatott, mennyire ejtett ámulatba és varázsolt el. Szóval hiába vannak jó jelenetek, ötletes kivitelezés, frankó történet, ha összességében nem váltja ki azt a bizonyos hatást. Ki szoktam emelni az ötletes apróságokat, de itt még ezekből sem tapasztaltam semmit. Lassan és unalmasan haladtunk előre a nagy büdös semmi felé. Mert mi a végső mondanivaló? Az, hogy vigyázz mit kívánsz, mert a kép fog öregedni helyetted? Vagy az, hogy ne keveredj rossz társaságba, mert megütöd magad? Azért élt ez a jóember sok-sok évet, hogy ráébredjen a hibáira. Hát nem sikerült. Vagy ha mégis, akkor túl gyáva volt ahhoz, hogy változtasson bármin is. Mert a kép Dorian romlott lelkét adta vissza. Azért volt ocsmány, mert valójában a férfi is ilyen volt. Talán ha megváltozott volna, akkor a kép is "megjavult" volna.

Az ominózus smárolós jelenetre visszatérve, én nem éreztem annak a csóknak a súlyát. Nem kívánta meg a történet. Nem változott semmi annak hatására. Egyszerűen csak Dorian is felfedezte, hogy Basil ilyen hajlamomú, ezért kipróbálta. Lényegében így győzte le a festőt. Azzal, hogy megadta neki, amire Basil reszketve vágyakozott, ezzel szemben Dorian nem érzett semmit. Olyan volt neki, mint a másik száz lotyó, akikkel lefeküdt. Csak egy eszköz a vágyak csillapítására és a magasabb rendűség kinyilvánítására. Nekem pusztán ez jött le.