Ebben az epizódban Brittany kapta a főszerepet. Ő eddig meglehetősen kevésszer szerepelt, ahhoz képest, hogy minden részben benne volt eddig. Ha jól tudom, ezt most próbálják orvosolni az alkotók, amit ezzel a résszel kezdtek el. Az történet alapját a Brittany és Britney Spears között fellelhető hasonlóságokra építették. Ami pedig még egy plusz pontot érdemel, hogy maga Britney is feltűnik vendégszereplőként.

Mindezt összevetve nekem mégsem nyerte el igazán a tetszésemet ez a rész. Egy kicsit zavaros volt a történet, úgy éreztem, hogy nem volt igazán felépítve, sőt egy kicsit nekem közönséges is volt néhol.

Most pedig lássuk mi is történt...

A kórus a bálra próbál dalokat választani, ám a Mr. Shue által felkínált dalok senkinek sem tetszenek. Erre Kurt felveti, hogy mi lenne, ha Britney számokat énekelnének, őt úgyis mindenki szereti, úgyhogy nem nyúlhatnak mellé. De Will azonnal leinti, sőt Brittany is egyből felveti, hogy ő nem akar tovább Britney árnyékában élni. (külső hasonlóság + a neve: Brittany S. Pierce)

Ezután Will felkeresi Emmát, hogy mit tegyen a gyerekekkel, hogy hallgassanak rá, de persze az igazi szándéka megtudni, hogy van-e még esélye nála. Ám sajnos kiderül, hogy Emma összejött az iskola fogorvosával, aki fel is bukkan, és ráveszi a férfit, hogy a kórus tagjaihoz elmenjen egy fogászati tesztelésre. Mindenki kap egy beutalót, és miközben fehérítik a fogaikat, elaltatják őket. Az altató egy kis mértékben hallucinogén szereket tartalmaz, így, miközben alszanak, különféle álomképek jönnek elő, egytől egyik Britney-vel kapcsolatban.

Úgy tűnik, hogy ezek az álmok mindenkire nagy hatással vannak. Rachel elkezd másként öltözködni, és megengedi Finn-nek, hogy visszamenjen a focicsapatba, Brittany felfedezi önmagát, és telítődik önbizalommal, Artie pedig rájön, hogy csak úgy szerezheti vissza szerelmét, ha bekerül a focicsapatba, és jó erős lesz. Will pedig vissza akarja szerezni Emmát, és, hogy bebizonyítsa mindenkinek, hogy tud laza lenni, engedélyezi végül a Britney számot, sőt mi több ő is beáll a kórusba. Mondanom se kell, hogy az előadás sikeres, ám majdnem tömeghisztériába csap át. Sőt szerintem egy kicsit közönségesre is sikeredett.

Tehát én úgy érzem, hogy ez a rész nem lett az alkotók büszkesége, az én tetszésemet legalábbis nem nyerte el, lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy nem igazán bírom Britney-t. De a történet nem igazán jött át, ez az álmodós dolog meglehetősen erőltetett hatást kelt. Ami pedig Britney felbukkanásait illeti... Nem igazán értettem, hogy mire jók. Körülbelül olyan volt, mintha én mentem volna oda, és elkezdtem volna beszélni nekik mindenféle hülyeséget. Remélem a következő rész azért már jobban fog sikerülni!