Kb. egy hónappal ezelőtt Jim Carrey visszatért a mozivászonra. Korábban úgy gondoltam, hogy nincs már meg benne az a fajta őrültség, ami mindenkinek eszébe jut, ha az Ace Venturára gondol. Ebben a filmben Jim Carrey kis mértékben, de megcsillantott valamit 10 évvel ezelőtti (máig utánozhatatlan) énjéből!

Sokszor írtam már Nektek arról a félelmemről, ami akkor tör rám, amikor egy olyan számomra kedves filmet folytatnak, mint az Apádra ütök. Már a második résznél is nagyon izgultam, de az végül egész jól sült el, hiszen ki ne emlékeznek a kis Jackre, aki csak mondja és mondja, hogy segglyuuuuuk. De most egy kicsit csalódott vagyok, mert ez az Utódomra ütök már nem sikerült olyan jól...

Szeretem az olyan filmeket, ahol a főszereplőt valamiért közel érzem magamhoz. Az Ébredj velünk pontosan ilyen film. A fiatal tévés producert, Beckyt kirúgják az állásából, és munkát csak egy olyan produkciónál talál, ahol a nézettségi mutatók a béka feneke alatt vannak. Becky azonban a fejébe veszi, hogy feltornázza a Pirkadat című reggeli műsort az elsők közé. Maximalizmusa, kitartása, néha pedig kiakadása, hisztirohamai is mind olyanok, amiket magaménak érzek. Szinte biztos vagyok benne, hogy egy hasonló helyzetben ugyanúgy viselkednék, mint ő. Ha valaki ezekből nem ismer magára, annak is érdemes megnézni ezt a filmet, mert olyan sztárok kaptak szerepet benne, mint Diane Keaton, Harrison Ford, Rachel McAdams vagy Jeff Goldblum.

A most következő, nem mindennapi vígjáték mókásan mutatja be, milyen egy nem szokványos találkozás egy földönkívüli fajjal. Simon Pegg és Nick Frost páratlan párosa összeállt Greg Mottolával és leforgatták az idei év egyik legjobb komédiáját. Remek paródia film az oly sok vitát kiváltó idegenekről, a kapcsolatfelvételről, úgy általánosságban e rejtélyes dolgokról…