James L. Brooks nevéhez fűzhető mind a rendezés, mind az írás. A Lesz ez még így se, valamint a Spangol írója ezúttal sem egy sablonos, felszínes szerelmi komédiát alkotott. Azon kevés mozik közé tartozik, melyekben a szokásos szeret-nem szeret játék mellett helyett kaptak az értelmes gondolatok, amiken tényleg el lehet merengni. Természetesen a szórakozás a lényeges szempont és nem fog világot váltani „nagy mélységeivel”, sikerült egy olyan határvonalat elkapnia Mr. Brooks-nak, ahol mindenki megkapja amit vár a filmtől.

A szereplőgárda sem mindennapi, hiszen Reese Witherspoon és Paul Rudd főszereplése mellett igazán remekül alakít Owen Wilson is. Természetesen a filmes veterán, Jack Nicholson a tőle várható színvonalat nem csupán nyújtja, hanem fölül is múlja. Valami elképesztően jól alakítja George (Paul Rudd) érzelmileg szegény apját. Nem vagyok egy nagy Reese rajongó, de azt kell mondanom ez a szerep nagyon jól áll neki.

A sztori lényegében két emberről szól, akik megfeneklettek. Egész pontosan mindkettejük élete kisiklott a megszokott medréből és egy teljesen idegen élethelyzetben találják magukat. Lisa (Reese W.) élete a baseball (vagy softball, a különbséget sosem tudtam). Az olimpiai válogatott tagjaként is nagy sikereket ért el, azonban 31 évesen szakértői vélemény szerint „kiöregedett”, ezért nem fér már be a csapatba. A hirtelen jött változással megbirkózni képtelen lány előbb egy ferde estét tölt el a menő, nőcsábász Matty-vel (Owen Wilson). A profi baseball sztár tipikus „csajok kedvence” karakter, aki nem az IQ-ra épít. Egy vakrandin viszont Lisa találkozik George-al. Ellene a helyi pénzügyi hatóságok folytatnak nyomozást csalás, sikkasztás, megvesztegetés ügyében. Ezáltal az ő élete sem éppen fenékig tejfel. Nemcsak munkahelyét kell hanyagolnia, ahol apja a főnök, hanem barátnője is szakít vele. Mindezek tetejébe egy kisebb lakásba is el kell költöznie, mivel bevétele nincs, számláit pedig befagyasztották. Mindent egybe vetve nem épp legideálisabb oldalukat mutatják a vakrandin, melyet közös ismerősük szervezett számukra.

Az események sora ezek után sem a megszokott összejönnek, boldogok, nagy dráma, szakítanak, vágóképek a boldogtalanságról, majd megint összejönnek. Hónapokon át tart a huzavona, melynek pozitív kimenetelét számos külső tényező is nehezíti. A honnan tudod kérdés nem csupán a lány részéről merül fel, amikor is hosszabb távra tervez Matty-vel, hogy tényleg ő az igazi számára és jól választott, boldog lesz-e mellette? George is megkapja a maga részét amikor kiderül, hogy a tulajdon apja által okozott stikliket kellene magára vállalnia és közben rájön, szerelmes Lisa-ba. Honnan tudhatja, mi a helyes döntés: vállalni apja helyett a börtönt, ezzel persze lemondhat a lányról vagy küzdjön a lányért, de ez esetben apja kerülne bajba. Owen Wilson esetében is felmerül a kérdés, nála persze eléggé „alacsony” szinten: Honnan tudom, ha szerelmes vagyok? .

A film szórakoztató, egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. Vagy egy nagyszerű poént ad, amin percekig mosolyog az ember vagy pedig egy gondolatot ültet el a néző fejében, amin percekig elmélkedhet. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki az igényesebb romantikus komédiákat szeretik. Nálam többet is kapott, mint az IMDB-n: 7.5/10.