Ez a nagy sikernek örvendő, slasher műfajt gyarapító mozi egy 83’-as alkotás újraforgatása, melyben nyakunkba kapjuk a tini horrorok összes sablonját – egyszóval: Ismétlés, mely unalomba fullad.
A film alapvetően sikeresnek nevezhető, hiszen jól teljesített a mozikban, de jónak távolról sem mondanám. Kicsikét le is van már maradva, hiszen az ilyen filmek még az ezredforduló vége előtt közvetlenül élték ismételt virágkorukat. Sikoly, Tudom, mit tettél tavaly nyáron, stb.

Anno nehezen barátkoztam meg az Engedj be! címet viselő svéd vámpírfilmmel. Sajátos stílusa, a vámpír eltérő megközelítése azonban később fokozatosan magával ragadott. Ebből egyenesen következett, hogy vártam az amerikai verziót – némi rosszmájúsággal ugyan.Nagyon kíváncsi voltam mit hoznak össze és el kell ismerni, hogy nem vallottak szégyent.
Pedig, hát nem így indultak a dolgok…

Elkeserítően rövid jegyzet készült erről a filmről, amikor ránéztem a pár sorra, amit a film megtekintése közben firkáltam le, azon gondolkoztam, hogy milyen kritika lesz az, ami nem hosszabb 10-15 sornál.
Megszenvedtem, hogy ezt a hosszúságot elérjem a kritikámmal és ennek legfőbb oka, hogy a sokak által várva várt Frászkarika egy unalmas és jelentéktelen alkotás, amivel kapcsolatban nem sok említésre méltó dolog merül fel.

Nem sokára kezdetét veszi a szeretet szentséges ünnepe, mégsem tűnik olyan aktuális választásnak ez a film. Nem egy szokványos karácsonyi film, de itt egy nagyon míves darabról van ám szó. Pontosan ezért nem állhattam meg, be kell mutatnom. Az IMDB 3,6-os értékelése azt hiszem még egy kicsit elnézőnek is nevezhető. Vessünk egy pillantást erre a „felkavaró” borítóra… :D