Az amerikai A&E csatorna új üdvöskéje a napokban debütált Breakout Kings, amely valamiképp igyekszik meglovagolni a Prison Break máig töretlen népszerűségét. Magára a sorozatra érdemes is odafigyelni, mert az egész jó elgondolás mellett kiváló karakterek színesítik a történetet, megalapozva a széria könnyedebb, lazább hangulatát. Lényegében minden adott, hogy egy jó erős közepes sorozat szülessen.

Tovább...

A közepeset nem bántásnak szántam, csak reálisan nézve a dolgokat, elmondható, hogy az ilyen szériák nem szoktak Amerika kedvencei lenni még akkor sem, ha ez nem csak rajtuk múlik.

Az történet szerint egy Charlie Duchamp nevű marsall új csapatot kovácsol össze sittesekből, akik arra specializálódnak, hogy szökött fegyenceket kapjanak el. Úgy gondolják, hogy egy bűnöző fejébe csak egy másik bűnöző képes belelátni. Ezért alapos megfontolás után Duchamp 3+1 elítéltet toboroz, akik kapva kapnak az alkalmon és egy csapásra életük első nyomozásában vesznek részt.

Ami leginkább feltűnt, hogy a karakterek mindegyike nagyon jól kitalált figura, akiket a színészek hihetetlenül jól keltenek életre. Nekem leginkább Lloyd megformálása tetszett, amit Jimmi Simpson kiválóan oldott meg. Egy doktort játszik, aki nagyon intelligens, de épp átlépett azon a keskeny határvonalon, ami elválasztja a zsenit az őrülttől. Közben az anyjával beszélget telefonon, akinek még akkor sem tud megfelelni, ha ő a nap hőse.

Fontos láncszeme még a gépezetnek Ray Zancanelli, akit mindvégig zsarunak gondolunk (nyilván az volt), de jelenleg ő is ugyanolyan elítélt, mint a többiek. Talán ő csak házi őrizetben raboskodik, de a lényeg ugyanaz. Ő az illetékes kemény csávó, aki nem sokat gondolkodik, inkább a tettek mezejére lép, minden utasítással szembeszáll, minden szökevényt személyes ügyként kezel.

A karaktereken túl leginkább a hangulat ragadhatja meg az embert. Nekem néhol „Leverage-érzésem”  támadt, ami számomra elég pozitív. A szereplők sokszínűségéből adódóan elég sok ütős poén csattan, ráadásul a mulatságos szituációk sem maradhatnak el. A készítők jó atmoszférát kölcsönöztek a sorozatnak.

Az, hogy milyen lesz a folytatás, még nem tudni. Valószínűleg sima nyomozós széria marad, minden héten egy új szökött fegyenccel. Ezzel nincs is baj, ameddig a színvonalat képesek megtartani.

Gondolom akik jártasabbak sorozatos témákban már megtudták, hogy az alkotók közbenjárása okán fel fog tűnni a Prison Break-ből ismert T-Bag (Robert Knepper). Egyelőre ő még várat magára, ebben a részben nem láthattuk.

Összességében egy erős kezdés egy nem annyira agyon hype-olt sorozattól, amely akár még kellemes meglepetést is okozhat hosszútávon. Várjuk az újabb poénokat, várjuk Robert Knepper-t.