A járványos móka úgy tűnik rúgott egy utolsó nagyot és véget ért. A mostani epizódban a betegek kálváriáját nézhettük meg közelebbről, mindezt Hershel papa szemüvegén át.

A gyógyszerszállító életmentő alakulat még mindig nem tért vissza, ezért a fehér szakállas mikulásjelöltnek mindent meg kell tennie, hogy életben tartsa az embereket. Finoman fogalmazva sincs egyszerű dolga. Az atmoszféra egész végig jó volt, nem éreztem sorozatidegennek, mint legutóbb. Megvolt az a tipikus komor, sötét, hideg, bezárt érzés.

Ha szigorúan vesszük, akkor másik történetszálat is nyomon követhettük, de ez is a börtön falain belül játszódott. Rick és fia éjjele vált eseménydússá, amikor a járkálók egy kerítéssel beljebb jutottak. Érdekes volt látni, hogy főhősünk mennyire szét van csúszva, miközben ránéz a fiára, aki látszólag sokkal érettebben és több gyomorral éli meg a világ pusztulását. Azért volt jó ez a kép, mert a két ember ugyanazon a fájdalmon osztozik, azzal a különbséggel, hogy Carl jobban menedzseli ezeket.

A karanténon belül sem volt rózsásabb a helyzet, mint kint. Hershel az utolsó 15 percben Glenn életéért küzdött, miközben egyre több beteg adta fel a harcot és vált sétáló hullává, ami nem nagyon segíti elő az ágybetegek nyugalmát. Főszereplőt nem vesztettünk, de végig ott volt a levegőben ennek az esélye. Azért is jó ez a sorozat, mert itt aztán tényleg senki nincs biztonságban.

A végére a gyógyszeres bagázs is megérkezett, ezzel gyakorlatilag azt az üzenetet átadva, hogy vége a járványnak, akik túlélték azok meg fognak gyógyulni.

Kis csapatunk azonban nem nyugodhat meg, hiszen a záró képsorokban feltűnt egy ismerős arc.