Az előző heti poénkodás után egy egészen más stílusú rész következett, amely nem okozott csalódást. Komolyabb mondanivalójával és sötétebb hangulatával az évad legjobb epizódjait idézte. Apró megtorpanást csak a történet produkált, amely nem lett túl egyedi. Ellenben a közkedvelt vendégszereplők feltűnése enyhített a problémán.

Tovább...

Kezdjük talán a sztorival, amely valahonnan ismerős lehet. Sokszor sokan vontak már párhuzamot a Supernatural és az X-akták között, nem alaptalanul. Bár eddig inkább tisztelgést éreztem a nagy öreg iránt, most inkább lenyúltak egy történetet, amit az egyik korai részben láthattunk.

Ettől függetlenül a mondanivaló jóra sikerült, a fő irányvonalat követtük, kiderült néhány infó az eddig hanyagolt „mindenki anyjáról”. Már az elejétől pörögtek az események, nem beszélve a közkedvelt vendégszereplők feltűnéséről és későbbi sorsukról.

Szóval ez a Purgatóriumból szökött némber igencsak meg akarja reformálni a világot, még több szörnyet teremtve, akik átveszik az uralmat. A különböző teremtmények hirtelen előbukkanása és egy irányba történő vándorlásuk felkeltette a vadászok figyelmét, akik igyekeztek megtalálni a válaszokat.

Sam, Dean, Bobby és Rufus egyből az események sűrűjébe vetették magukat. A nyomozgatás eredményeképp belebotlottak Samuel-be és Gwen-be, akik szintén a különös események után kutattak. Eddig a pontig kifejezetten pörgős részt láthattuk, de valahogy megtorpant minden, amikor az X-aktás rész következett.

Egy fülbemászó bogár vette át hőseink teste felett az irányítást, módszeresen likvidálva egymást.  Annyit talán elárulhatok, hogy nem kevés meghatározó szereplőt veszítettünk, akik valószínűleg többet se térnek vissza. Persze ezzel sincs baj, hiszen ha valami nem eredeti, legalább hatásos legyen.

Azt hiszem még több hasonló hangulatú epizódra lenne szükség a szezon hátralévő részében.

Összességében tetszetős, nem túl eredeti de mindenképpen hatásos és hangulatos részt láthattunk, ahol meghatározó karakterek estek ki a képből talán örökre.