Szép hosszú szünetet követően tért vissza a képernyőre a The Walking Dead. A szezon első felének lezárása rendesen megbolygatta az állóvizet. Az új kezdés nem lett volna különleges az előzmények ismerete nélkül. Egy teljesen átlagos, jó hangulatú, de nem túl mozgalmas részt kaptunk, amelyet felértékel a hiány.

A rezsicsökkentés újabb állomásaként ismételten kaptunk egy olyan részt, ahol nélkülöznünk kell kedvenc karaktereinket. Az események döntő többsége egy másik tábor színvonalas életét mutatta be annak hatalmi harcaival és hátba szúrásaival. A harapdálók ismét csak organikus díszletként szolgáltak az emberi gyarlóság meséjében, ahol mindössze egyetlen dolog számít, a túlélés.

Az előző heti gyengélkedést követően most ismét egy olyan részt kaptunk, amely hangulatában sokkal inkább illeszkedik a megszokottakhoz. Az egészen biztos, hogy hőseink életük egyik leghosszabb éjszakáját élték át. A záró képsorokból pedig kiderült, hogy fogalmuk sincs, hogy mi jön még ezután.

A készítők ügyesen hoztak be a sorozatba egy valóban új ellenséget. A probléma valahol ott keresendő, hogy alig mutatnak meg nekünk valamit a megváltozott világból. Ha összenézzük az eddigi évadokat, akkor jól láthatjuk, hogy szinte mindig ugyanaz történt. Kellett valami, ezért a jó harcosok kikocsikáztak a városba, visszahozták és minden megoldódott. Szerintem az írók is érzik, hogy valami más kell. Ez az epizód utat mutatott, hogy lehet máshogy csinálni.